- Gerok -
Ján. 16, 7.
„Jobb néktek így, hogy immár elmegyek”,
Bár szívetek sajog, vérzik e szóra.
Ám fájdalom bölcsője az örömnek
S enyészet az öröklét hordozója,
Virág fakad a sírhalom tövében.
Érettetek s még sokakért foly vérem,
Jobb néktek így!...
Jobb néktek így! Nem ismertek ti még,
Nem lélekben, csak múló porhüvelyben ;
Ím lássátok a megtisztult Igét,
Mi salak volt – a test, eztán pihenjen.
A lelket egykor rátok majd kiontom,
Hogy kebletekben égi láng lobogjon,
Jobb néktek így!...
Jobb néktek így! Míg féltve őrzi anyja,
Nem oly merész, nem oly erős a gyermek,
De künn a síkon önmagára hagyva
Tanul szemébe nézni fergetegnek.
Keblét viharra, vészre bátran tárva –
Ott születik a hős a bősz csatákba’…
Jobb néktek így!...
Jobb néktek így! Bár most nem értitek,
Hisz könyben úszik szemetek pillája.
Ám lesz idő, igen, megéritek,
Hogy tisztán láttok napba, éjszakába.
A hívőké az élet koronája,
Higyjétek hát – a szó akárhogy fájna:
Jobb néktek így!...
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése