Papp Endre (1817-1851): Éji dal

Hold az éjnek ékessége, -
Hold nélkül is szép az éjé;
E ködfátyol a világon
Nem halotti szemfödél.
Nyúgalomra vár homálya,
s míg sötét, leszenderül,
Hajnallik a szerelemnek,
Mely csak titokban örül.

Jobb az ember éjszakálra,
Címet, rangot leteszen;
Pornak fénye nem ragyog már,
Csak a csillag oda fenn.
S nézd, a bölcs mily együgyű lett,
Bámuld még a büszke főt:
Szűk lakához kis világgal
Egy gyermek vezérli őt.

A harang szól nyúgodóra,
Csöndes künn az utca már,
Rajta félelmes dalával
Csak az éjnek őre  jár.

Ő is eltün, s virradóig
Isten elve ünnepel:
Ur, ki éldelt, pór, ki munkált,
Egy álomban hunynak el.

Nappal gondolunk ezernyit,
Még ér a sok veszteség;
Még törődnünk, jobb lenyugszunk,
Tán megjő a nyereség,
És, ha szép volt álmodásunk,
Áldjuk a jó éjszakát;
Itt az ember boldgságot
Ugy is csak álmában lát.

Forrás: Magyar költők könyve. Második kiadás. Geibel Armin Pest,  1857.