2016. aug. 19.

Várnai Zseni: Feltámadás





Drámai költemény
Történik 1945 tavaszán


Ujjongva
Béke! Béke! Köszöntünk, drága Béke,
Tavasz, virág, tündöklő napsugár!
Nézd, Kedvesem, a romok is ragyognak...

KATONA

Itt meg éppen fészket rak egy madár...
Már ő se fél rontó tűzesőktől.


Nem kell már félni, csend van mindenütt...
Csak a bogarak zsonganak a fényben...

KATONA

Békesség... Élet... a csatazaj elült!


Úgy boldogít e fény, e csönd... figyeld csak,
a madarak is szebben szólanak.

KATONA

Emberi hang nem töri meg a csendet...


Talán már nem is kellenek szavak...
Fáradt vagyok... pihenjünk le a fűre...

KATONA

Leterítem néked a köpenyem...


Jó lesz innen a messzeségbe nézni...
Rég nem volt ilyen békés fekhelyem...
Érzed, mily édes illat száll a szélben?
amint a pelyhes rét fölött suhan...
Ó, nézd, ott fönt az a kis almafácska
csupa virág...

KATONA

Virágzik csakugyan!


Ó, rózsaszín... gyümölcsfák lenge szirma...
kicsiny gyermekek arca is ilyen...

KATONA

Majd fölépítjük most már otthonunkat,
s lesz gyermekünk... ugye, hogy lesz, szívem?


Mintha egyedül volnánk most a földön...
és mintha újra kezdődnék a lét...

KATONA

S holnap talán új emberek köszöntik
egy békés kornak tiszta reggelét.


Érzem, az Édes visszatér a földre,
minden oly szép, szelíd és ünnepi...
újra hiszek, látom e fényözönben
a véres földet tisztára fürdeni...

KATONA

Mily boldogság, hogy megmaradtál nékem,
tenélküled a föld csak pusztaság...


De élünk,és a föld is újra serken,
tavaszi dalát zengi a világ...
Fölemelkedik

KATONA

Ne kelj föl, drágám, pihenjünk csak nyugodtan,
a madarak majd vigyáznak reánk...