Fenyvessy Kató: Versek

 

- Budapest, 1917. Athenaeum R.-T. Ára 2 kor. Az „Angelika-Otthon” javára –

A minap egy igen kedves kis verseskötet került kezembe. A verseket egy fiatal leány, a 14 éves Fenyvessy Kató írta. A kötet, mely nem a nyilvánosságnak van szánva, a kis leánynak a háborús évek alatt írt költői termékeit tartalmazza. Eltekintve néhány vallásos érzésből fakadó költeménytől, a kis költő háborús érzéseket énekel meg.

Ha a verseskötetet olvasgatjuk, szembeötlik, hogy a költemények aktuális események hatása alatt készültek. Minden fontosabb háborús esemény, mint a kárpáti és doberdói harcok,k a román hadizenet, Belgrád eleste egy-egy költeménynek adott életet. Megtaláljuk a jellegzetes háborús érzéseket, mint a hadba vonulók búcsúját, az otthon maradottak fájdalmát, a fogságban levők vágyódását, az elesett hős siratását.

E költemények elbírálásánál természetesen egészen más mértéket kell alkalmaznunk, mint egy kiforrott, sőt mást, mint egy határozott fejlődésben levő költői egyéniségnél. Ezen versek egy gyermek fantáziájából, idegen érzelmektől áthatott lelkéből fakadnak. Így csak arról lehet szó, hogy egy fejlődésben levő gyermek, kinek voltaképp még nem voltak életélményei, mély szenzációi, kinek még nem lehettek valódi művészi élményei, hogyan ölti költői formába idegen forrásból eredő gondolatait és netán érzéseit. A szellemi művelet ezen alakját nem szabad lekicsinyleni, mert ez nem egyszerű reprodukció, hanem teremtés, ha annak egy elemibb megnyilvánulása is. És ez nem is képzelhető el másképp, se költői, se írói, sőt még zenei téren sem, hol pedig a gyakran tárgy nélküli gyermeki érzelmek adekvátabb kifejezést nyerhetnek. Ezen versek feltárják előttünk a gyermek gazdag fantáziájának világát, az idegen és önálló költői elemek kapcsolódását, a művészi készség első csíráját, megismertetnek bennünket a gyermeki formaalkotás szabályaival, az átélt és utánérzett érzések sajátságos szövedékével. Gyermeklélektani szempontból igen tanulságosnak tartom e kis gyűjteményt, és ha szabad nem nagy tapasztalatomra támaszkodni, akkor azt hiszem, hogy ezen versek a gyermekköltői irodalomban igen szép helyet fognak elfoglalni.

A költeményekben megnyilvánuló talentum illusztrálására legalkalmasabbnak tartom a gyermekíró két sikerültebb versét bemutatni.

LESZÁLLOTT AZ ALKONY…

Leszállott az alkony csendesen a tájra

A galiciai lengyel rónaságra.

Néhány esti csillag gyult ki már az égen,

Népfölkelő honvéd áll a hidőrségen.

Szomorún néz bele a nagy éjszakába,

Haza száll a lelke szép Magyarországba.

Haza száll a lelke szép Magyarországba.

Haza száll a lelke, minden gondolatja,

A honvágy a szivét nyugodni nem hagyja.

Behunyja a szemét, hogy azt ne is lássa,

Hogy egyedül áll itt a nagy éjszakába’

És amig nem látja, hogy mi van körülte,

Egy szelid nyájas kép jelen meg előtte.

Kis falusi házban gyujtanak világot,

Vacsoránál ülni lát egy kicsi fiacskája,

Ki az apját haza mindhiába várja.

A vacsora alatt még egy szót sem szólnak,

Vidám tárgya úgy sem lehetne a szónak,

Csendben elfogyasztják az estnek ebédjét,

A nő ágyba teszi a két kicsikéjét.

Ünnepélyes csend van, nő szól meghatottan:

„Apukáért fogtok imádkozni mostan.”

Az ágyban föltérdel a két kicsi gyermek

S forró sóhajjal egy imát rebegnek:

„Jó Istenünk tartsd meg a mi jó apánkat,

Hozd vissza őt nekünk, hallgasd meg imánkat!”

És a honvéd szívét melegség járja át,

Csöndesen egy sóhaj hagyja el ajakát,

Visszahozza a szél lelkét a hazába,

Gondolatban ott van az édes kis házban.

A LEÁNY IMÁJA…

Hangzik a híveknek buzgó zsolozsmája,

Sok szerető szívnek könyörgő imája,

Énekeknek szárnyán száll ima az égbe

Igaz könyörülő nagy Isten elébe.

A nagy oltár előtt összekulcsolt kézzel

Könnytől ázott arcú ifjú lányka térdel,

Halkan rebeg imát a Miatyánk alatt

Úgy érzi szegényke, hogy szíve megszakad.

Keservesen zokog, nem zokog hiába

Halvány arcú hadnagy küzd Galiciában.

Oltár előtt térdel, imádkozik érte,

Oltár előtt roskad szegény leány térdre.

Az orosz határon nagyban öldökölnek,

Legjobb magyar hősök a sorból kidőlnek

Míg a leány lelke az Istenhez áhit,

Ifjú hadnagy sírján kivirit a pázsit.

Meg vagyok győződve, hogy a kis Fenyvessy Kató verseskötete a gyermektanulmányi társaság kitűnő múzeumának érdekes dokumentumaihoz fog tartozni.

Dr. Révész Géza

Forrás: A Gyermek XII. évf. 3-4. sz. 1918.

Bródy Sándor: Az egri diákok (könyvismertetés)

A könyv a két magyar Robinson, Szihalmi Pál és Viparina Ákos regénye. A két kis diákra rábizonyul, hogy Szűrszabó uramnak, aki vénségére a „madarak bolondja” lett, két kis kolibrijét ellopták. Ezért az egri iskolából kicsapták őket s a szegény két áldozat (mert ártatlanok) szégyenében elbujdosott. Kezébe kerülnek egy tolvaj bűvész társaságnak, majd innen egy jólelkű nagyúr házába kerülnek, aki besorozza őket a leánya játék-regimentjébe. A kis leánygenerálist kóbor cigányok ellopják, s a mi deákjaink ezt az alkalmat felhasználják arra, hogy jótevőjüktől elmenjenek. Szihalmi Pál haza akar menni, de útközben a Szendrői vár kertjébe kerülnek s itt egy földalatti folyosón át olyan völgybe jutnak, honnan nem tudnak kijutni. Itt élnek több hónapon át, míg végre ismét egy földalatti folyosón kijutnak a völgyi börtönből, épp a magyar honvédek (mert 48-ban játszik a történet) csapatainak kellős közepébe s éppen a Szihalmi Pál apjának a karja közé.

Ez a könyv nem tudjuk mi akar lenni, regény-e, vagy mese, mert a kettő elemei úgy össze-vissza vannak keveredve, hogy se az egyik, se a másik. Regény nem lehet, mert annyira meseszerűek a motívumai, hogy minden valószínűségtől megfosztják, de mese se, mert oly vaskos valóságok vannak benne, hogy ezek a mese illúzióit széttépik. Ez a munka még „az ifjúságnak minden jó” recipe szerint íródott. Robinsoni, rémregényi s mese-csodaszerű elemek keverednek benne össze, ezekből szőtt történet van ráaggatva a valóság csontvázára. A lengén szőtt romantikus mese szövetein át azonban mindig jól átlátszik a betakart váz. Sehogy se szövődik egybe a fantasztikus és a való, s éppen ezért a mese menete nagyon hasonlít a csökönyös lótól vont szekér haladásához: meg-megáll, majd nekiiramodik árkon-bokron keresztül.

Semmi egyenletes, semmi művészi, sehol melegebb tónus. Nem érezzük az író művén azt a belső lírát, amiből az igazi művészi ered. Mondva csinált művecske ez, s afféle erőszakolt történet. Látszik, olyan hangszeren akart játszani az író, amihez nem ért. Naiv akart lenni s félszeggé vált. Egészben véve vértelenül szegény ez a történet, elhullajtott manna a gyermek részére, akinek azonban ne morzsák jussanak az írói művészetből, hanem a legjava. Ha ugyan képes arra az író, hogy a gyermek nyelvén szóljon. Nincs okunk rá, hogy az Egri diákokat a jobb ifjúsági művek közé sorozzuk, a sok szürke s jelentéktelen művek közt azonban kitesz ez is egy kötetkét. Egyéb jelentősége nincs. Az Ifjúsági könyvek című sorozat 12. kötetkéje. Az ifjúsági könyvek serdültebb ifjaknak van szánva, ez meg elsősorban fiúknak. A serdültebb ifjú mosolyogni fog e történet átlátszó valószínűtlenségein, tehát ezeknek egyáltalában nem való, még a 8-10 éves gyermek talán élvezheti. Arra pedig, hogy elsősorban fiúknak való, az a megjegyzésünk, hogy ami jó s művészi, mindkét fajta ifjúságnak kell, hogy való legyen. Nincs szükség e megkülönböztetésre, mivel hogy a művészet csak egy: művészet. Igaz, hogy ebből itt kevés van!

(Kiadó Singer és Wolfner.)

(dr. n. l.)

Forrás: A Gyermek XII. évf. 3-4. sz. 1918.

Lampérth Géza: A nagy dárdás meg a kis dárdás (könyvismertetés)

A regényke hőse a nagy dárdás, Szabó Miklós, meg a kis dárdás, Berkes Bandi. Szabó Miklós tanító fia és a pápai kollégium diákja, ide kerül Berkes Bandi is, a szegény zsellér gyereke is. Szabó Miklós pártfogásába veszi, hordja a gyönge Bandi helyett a vizet, ruhát csináltat neki. Együtt mennek legációba. Miklós aztán a szabadságharcban beáll honvédnek, Bandi pedig átveszi Miklós elöregedett atyjának tanító örökét. A szabadságharcban Miklós vitézül harcol, megsebesül, Kufsteinbe viszik, mikor azonban a magyarságra ismét szebb napok következnek, ismét hazakerül s pap lesz. A két jó barát ezentúl is jó barát marad. A regény meséje elég sovány, érdekfeszítő fordulatok nélkül folyik tovább. Közbe-közbe elmond egyet-mást a kollégiumi életből az író, meg a Dunántúl egy-egy helyének történetét szövi a mese közé.

Olyan könyv ez, mint a legtöbb ifjúsági munka: minden nagyobb írói érték nélkül szűkölködik. Mintha az író kénytelenségből írt volna! A mondatok egymás mellé sorakoznak, a mese mese nélkül folydogál s azt kell mondani, hogy csak vázlata egy kidolgozandó történetnek. Miklós és Bandi papírfigurák, vér helyett tinta folyik erükben, mint amiképp  a mesét se a képzelet élteti, hanem csak valami rideg kikalkulálás. Se humor, se jókedv, se mosoly, se bánat nincs e könyvben. Színtelen itt minden, még a nyelv is, melynek egyetlen érdeme, hogy magyaros. E fáradt pennával írt könyvecske egyébként ártatlan. Nem tudjuk, miért írta az író: mulattatni akarta-e kis hallgatóit (8-10 éves gyerekeknek szánhatta), avagy megrajzolni a régi kollégiumi életet, vagy egy-két dunántúli nevezetesebb helyről akart ismertetést adni, avagy a szabadságharcról óhajtott egy kis ízelítőt adni, mert a kis olvasók nem fognak mulatni, mivel nincs min, s kollégiumi életből is édes-keveset tudnak meg, a Dunántúlról éppoly keveset s a szabadságharcról még kevesebbet. Az író ide-oda mártogatta a pennáját s innen is, onnan is kikapott valamit, s mivel mesét nem tudott mondani, ennek hiányát pótolta ismertető epizódokkal. A többi között azonban ez a mű is „elmehet”, az olvasó gyermeknek legalább nem árt.

(Singer és Wolfner kiadása.)

(dr. n. l.)

Forrás: A Gyermek XII. évf. 3-4. sz. 1918.

Lőrinczy György (1860-1941): A Bujdosók (könyvismertetés)

A könyv 187 oldalából 127 oldalt a Bujdosók című történeti elbeszélés foglal el, ezenkívül még hét kisebb történeti elbeszélés van benne. Igazi élvezettel s örömmel olvastam végig a Lőrinczy könyvet. Végre egy könyv, melyre nyugodt lélekkel lehet mondani, hogy írói munka. Nem elhullajtott morzsák ezek (sokszor szegényes írói asztalról), hanem java írói erő termékei. A Bujdosók az első. Egész kis regény, meséje frissaktusú, gyorsmenetű, érdekfeszítő. A lengyel hős Koralevszky ezredes Kosciusco oldalán esik el a lengyel szabadságért vívott utolsó nagy csatában, leánya s fia elmenekülnek a győztes oroszok elől. Útjukat Magyarország felé veszik. Útközben találkoznak a szintén vándor Mislovszky Samuval. A határon Fifinczky, a vámszedő kifosztja őket pénzükből, így kerülnek Csorbás Mihály tiszttartóhoz. Ez a kis Koralevszky lányt házába fogadja, a fiú pedig Putnokra kerül Gaskó kékfestő mesterhez. Mislovszki Budára megy s ott próbál szerencsét. Koralevszki Józsi derék legénnyé serdül, Gaskó fiának akarja fogadni, hanem Józsi bajba kerül. Egy alkalommal sok vásznat küld tőle Krasznahorka várába az Andrássy tábornok cselédeinek Gaskó uram. Majd ezer forintot kap érte. Krasznahorka várában akkor ünneplik épp Fifinczkit, aki mint az oroszok kéme, Koralevszky ezredes néven ott jár. Józsit felháborítja atyja nevének bitorlása s Fifinczkinek szemébe mondja, hogy ő nem Koralevszky ezredes. Börtönbe kerül. A vele levő Stupendik kékfestő legény, ki ellensége, azt mondja Gaskó mesternek, hogy József a kapott pénzzel megszökött.

Lőrinczy az így egybe bogozott mesét nagyon ügyesen s természetesen oldja meg a következőképpen. A régi vándor jó barát, Mislovszki Budán híres szíjgyártó mester, kit Krasznahorka várának ura, Andrássy tábornok is felkeres, hogy újonnan szervezett huszárcsapatának nyergeket rendeljen meg. Mikor Mislovszkinál van, épp akkor ér hozzá Anna, Józsi testvére, hogy a jó barátot fivére becsületének tisztázásában segítségül hívja. A tábornok megismeri a Koralevszky gyermekek történetét s ezt annál inkább csodálkozva hallja, mert hiszen Krasznahorkán tartózkodik Koralevszky ezredes. A vitéz tábornok világosságot akar teremteni minél előbb s Mislovszkival, Annával együtt Krasznahorkára siet. Fifinczkiről kisül, hogy áruló, Józsi kiszabadul a börtönből s ártatlansága kiderülvén Andrássy seregébe veszi. Anna Miskovszki felesége lesz, Józsi pedig mihamar huszárkapitány. Sok kedves epizód tarkítja a mesét, sok ízig-vérig huszáralak szerepel a főhősök mellett. A megható események sorát a mulatságosak teszik derűsebbé. Szerzőnk ügyes korrajzot is ad.

Amilyen derék munka az első elbeszélés, olyan a többi kis történet is. Valamennyi a szabadságharcból veszi tárgyát. Megható, kedves dolgok. A magyar hősiesség himnuszai ezek, de minden tendencia nélkül. Az író eseményt, mesét, való történetet mond s az esemény, a mese, a valóság, a hős magyar vitézekről, a Bocskay-huszárokról, Bem apóról, Kürthy ezredesről, a vörös sipkás honvédekről az, amiből a hazafias érzés kisugárzik. Nem hazafias frázisok ezek, melyek üresen konganak, hanem a valóság erejével ható történetek, melyek mély hatást tesznek az olvasóra, nemcsak a gyermekre, hanem a felnőttre is.

A könyv végtől-végig szép magyar magyarsággal írt, klasszikusan tiszta stílus. Ezen értékes művet örömmel ajánljuk, mint egyik legjobb, legderekabb ifjúsági könyvet, s alkalmasnak tartjuk arra, hogy kicsi s nagy egyaránt elolvassa.

(Kiadó Singer és Wolfner.)

(dr. n. l.)

Forrás: A Gyermek XII. évf. 3-4. sz. 1918.