 |
| Goya: Bermudázné arcképe |
Vasárnap délelőtt a Szépművészeti Múzeumban. Bámulatosan
népes termek - holott szép nyári nap süt odakünn és a múzeumi helyiségek nálunk
hagyományos, téli melegedő helyei a fűtőanyaggal meg nem áldott emberiségnek.
- Ez az - állapítják meg örömmel.
- Százezer forintért vették.
- Meg is éri. Gyönyörű.
- No, mégse adnék ennyit egy képért.
És valóságos tömeg tolong az elegáns asszony-arckép előtt,
Bermudezné előtt, aki ma Budapest legnépszerűbb hölgyei közé tartozik,
vetekedik a víg özveggyel, cikkeket írnak róla, botrányokat szagolnak
körülötte.
Francisco Goya lehetne még sokkal híresebb régi mester, Céan
Bermudez spanyol író feleségének az arcképe még sokkal elegánsabb, finomabb,
sugárzóbb lehetne, bizony alig vennék észre a létezését, ha financiális viták
hullámai nem csapkodnának körülötte.
Hála istennek, hogy csapkodnak. Ez a kis fiók-botrány, amely
szegény nem tudott megnőni, némi kapcsolatot teremt a múzeum és az élet között.
A mi életünk pénzügyekkel kezdődik és pénzzel végződik. A napunk szövetkezettel
kél és váltóóvással nyugszik, parlamenttől kezdve a színházig, az újságoktól a
szobor-pályázatokig nincs intézmény, amelyről ne tudnánk, vagy ne akarnánk
tudni, miféle bajok vannak a mérlege mögött.
A múzeum hidegen, jegesen, idegenül, titokzatosan meredt
ebbe az ügyes-bajos világba. Tudtuk, hogy valaki alapította és hogy van, hogy
ajándékba kapta az Esterházy-képtárat és különös, régi képekkel akasztják tele
a falát.
Igaz, volt valamikor egy Pulszky Károly-botrány, de már
elfelejtettük és amint Goya fellépésétől számítják a festőművészet új irányát,
mi neki köszönhetjük, hogy figyelmeztet a múzeumra, mint eleven valóságra,
amely nem csupán létezik, hanem él, mozog, vásárol, körültekint, pénzt költ.
Komoly, közéleti tényező.
A pénz szaga nyomán szép nyári időben is elmegy a múzeumba
az indolens és felületes budapesti nép, felkutatja az új Goya-képet,
összehúzott szemmel nézi, értékeli, bírálja - egészen mindegy, hogy milyen
szempontok szerint - megállapítja a szomszéd képekről, hogy azoknak is Goya a
mestere. Tanul. Tudomásul vesz egyet-mást a képtár lelkéről, belső
tulajdonságairól, jelleméről.
Köszönet érte a pénznek, a mindenható hatalomnak.
