Sántha Károly (1840-1928): Husvét ünnepén – 1909 -

 
Fehér zászló leng végig a világon,
A béke-zászló s mindent eltakar;
Nép milliói égre néznek áldón,
Köztük a sokat szenvedett magyar.
Kössétek már a koszorút, arák,
Örömkönnyel öntözzétek anyák,
s áldjátok a názáreti királyt,
A béke Ő, ki sírjából kiszállt!

Örömhír járja be a nagy világot:
Győz az igazság és az eszme él!
Csak a hüvely, mit ember bukni látott:
A mag a vérázott földbül kikél.
Sötét felhőből a nap kiragyog,
Csüggedt szívek, ünnepet tartsatok
És zengjetek annak dicséretet,
Ki maga az erő és szeretet!

Angyali szó zeng az egész világnak:
Megtöretett hatalmad, óh halál!
Az erős csernek, a gyönge virágnak
Van tavasz, van. E törvény megáll.
Lesz tavaszod s reggeled, téli éj,
Ne sírj, oh gyászos lélek, higyj, remélj
Ez ünnep ád gyógyító balzsamot -
Alleluja! Az Úr föltámadott!

Forrás: Uj Idők XV. évf. 15. sz. 1909. ápr. 11.

Sántha Károly (1840-1928): Hogyha gyönge vállam…

 

Hogyha gyönge vállam

Bú keresztje nyomja,

Epedő lelkemnek

Égető a szomja:

Oh isten, zokszóra

Nem nyitom meg számat,

Öledbe nyugasztom

Én könnyes orcámat.

 

Erőtlenségemben

Te agy erőm nékem,

Enyhületem van az

Élet kutfejében.

Béke, vigasztalás

E kutfőből buzog,

Kik ebből meritnek,

Mily boldogok azok!

 

Azért áldottál meg

Búbajjal, szent Isten,

Hogy szomjas lelkem e

Forráshoz siessen;

Szerelmedből vagyon

Rajtam e fájdalom,

Dorgáló kezedet

Én áldva csókolom!

 

Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 15. sz. 1908. ápr. 5.

Sántha Károly (1840-1928): Oh gyors időnek…

 

Oh gyors időnek rohanó folyja,

Piciny sajkánkon vitetünk veled;

Örömeinket habod elsodorja,

Mint a beléd szórt rózsalevelet.

Sziklák között vezet sokszor folyásod:

Gondok sziklái közt mi életünk,

Míg mély sirunkat egyszer csak megásod,

Hol örömöt, bút, mindent feledünk.

 

Csak egyet kérek én, idő, tetőled,

Csak egyet kérek tőled, Istenem,

Hogy síri álmaimba is beszőjed,

Mi Vesztatüz volt árnyék-éltemen!

Lomb-hervadásban és virág-nyilásban

Dalt halljak rólad, égő szeretet,

S a négy folyónál boldogulni lássam,

S szabadnak, oh hon, a te népedet!

 

Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 2. sz. 1908. jan. 5.