Vajon mi lehetett az oka,
hogy a múlt század első harmadában nem egy tehetséges fiatal választotta a
„tisztes” polgári foglalkozás helyett – dacolva az atyai haraggal – a sokak
által lenézett, csekély anyagi előnnyel kecsegtető színészi pályát. Talán a
reformkorban e téren is új szelek fújtak? Talán nemcsak Egressy Gábor látta
úgy, hogy „a szépművészetek egyetemes belső célja, a látszat, a színészetben
non plus ultráját éri el”? Mindenesetre Petőfi és Arany mellett a Váradolasziban
született nemesi értelmiségi sarj, Szathmáry József is – bár orvosnak, majd
mérnöknek készül – komédiás lesz. Nem törődik azzal, hogy apja kitagadja, sőt
megtiltja neki az ősi név használatát, Kisfaludy Sándor egyik regéje után
felveszi a Szigligeti Eduárd nevet, s 1834-ben beáll táncos kardalosnak a Budai
Színkörbe. Egyszerre játszik, rendez, majd a Magyar Színház direktora. Bajza
József felkérésére drámákat fordít, és eredeti darabokat is ír.
Már első műve, a
Megjátszott cselek figyelmet kelt, s Rózsa c. vígjátékával – amelyben Aranyt
megelőzve dolgozza fel Toldi szerelmének történetét – akadémiai jutalmat nyer.
Sokan lendít a magyar színházi kultúrán, amikor 1835-ben Garay Jánossal és
Vajda Péterrel létrehozza a Pesti Magyar Drámaíró Egyesületet, melynek célja:
„a hazai történet nagy, szép és oktató egyes jeleneteit” színpadra vinni. Maga
is ír történelmi színműveket, melyeket a romantikus elemek halmozása, a
függetlenség eszméjének ápolása és németellenesség jellemez (II. Rákóczi Ferenc fogsága, Gritti, Béldi
Pál, Trónkereső).
Az 1837-ben megnyílt
Nemzeti Színháznak előbb rendezője, majd titkára, dramaturgja, végül igazgatója
– közel 40 évig színi életünk fő erőssége, kifogyhatatlan leleményű drámaíró.
Első komolyabb sikerét a
Magyar Színház pályázatára írt Szökött
katona (1843) hozza meg számára. Ezzel új műfajt teremt, a falusi
jelenetekkel, dalbetétekkel tarkított népszínművet,
amely – szemben a korábbi népies jellegű tündérbohózatokkal – korának számos
aktuális problémáját (katonáskodás, ősiség, börtönviszonyok, zsidóemancipáció)
viszi színre (Két pisztoly, A zsidó, A
csikós stb.). Sajnos a szabadságharc bukása utáni népszínművei már
elvesztik haladó demokratikus tendenciájukat, s bennük a zenei elemek, a
látvány kap nagyobb hangsúlyt (A cigány,
A lelenc).
Pályája második szakaszára
esik az elsöprő sikert arató Liliomfi
(1849), a remek társadalomkritika: Fenn
az ernyő, nincsen kas, valamint a párizsi kommün hatására írt A sztrájk című műve. De nemcsak
színműveket írt. Gyulai Pál felkérésére papírra veti a színész kortársak
portréit Magyar színészek életrajza
címmel. Ma is haszonnal forgatható A dráma
és válfajai (1874) című dramaturgiai műve, mely az első magyar drámaelméleti
kézikönyv.
Szigligeti Ede a 30-as évek
végén fellépő új írói nemzedék egyik legjelentősebb alakja. Évtizedekig – 1837
és 67 közt – eredeti színművekkel látta el a Nemzeti Színházat. Száznál is több
darabot írt, s mintegy húsz drámát fordított – köztük Shakespeare, Victor Hugo,
Goethe műveit. Ezenkívül írt népregéket, operaszövegkönyveket és dramatizált
regényeket. A modern színjáték nyelvének egyik megteremtője. Jól ismerte a hatáskeltés
titkát, remekül építette fel darabjait.
Legismertebb darabja, a Liliomfi ősbemutatója 1849. december
21-én volt. Önéletrajzi jellegű darab – hőse, Liliomfi, akárcsak Szigligeti,
elszökik a zord nagybácsi elől, s álnéven színésznek áll. A váradi háttér is az
író személyes élményeit idézi. A mű társadalmi vígjáték, mely a Vándorszínészek
c. korai darab témájából terebélyesedett szövevényes mesévé. Benne van – „a kalandok, tréfák és bukfencek mögött – a magyar
vándorkomédiások életének egy nyomorúságos és káprázatos fejezete; az a kor,
melyet meghatottan úgy emlegetünk: a magyar színészet hőskora.” (Mészöly
Dezső)
A három felvonásban megírt
történet két ága – a jellemformálás érdekében – kezdetben ugyan elválik, ám a
II. felvonásban bravúrosan egyesül. A remekül felépített, népies dalbetétekkel
tűzdelt történetben a polgárosodó magyar társadalom megannyi jellegzetes
figurája válik nevetségessé. 1954-ben film is készült belőle Makk Károly
rendezésében, Darvas Ivánnal a főszerepben.
