Erich Kästner (1899-1974): Himnusz a bankárokhoz

Quentin Massys: A bankár és felesége c. festménye

Boldog, ki nem kezdett ezekkel!

Még kérditek, hogy kik?

Öt százalékra pénzt vesznek fel,

és tízre kikölcsönzik.

A pillájuk nem remegett soha meg.

Szívük egy taktust se veszt.

Csak differenciát termelnek.

(Úgy értsd, ahogy értheted ezt.)

Az ég s a föld egy falat csak.

Étvágyuk szörnyűre nőtt.

Sosem vetnek. Csak aratnak.

Pénzükkel párzanak ők.

Varázsolnak a semmiből,

mint vérbeli mágusok.

Telefonjukból arany dől,

s olajat ont a homok.

A pénz árad. És a pénz apad.

Csinálják a hasznot, a kárt.

S lenyakazzák a társaikat.

Éles a papírbárd.

Szentháromságuk a hármasszabály,

s istenük az egyszeregy.

A bankárnak a pénz szerelmi báj.

A pénznek a bankár a szívkirály.

(De a végén ind csődbe megy.)

Megjegyzés:

A fogyasztó a társadalom szervezetének bal keze, a termelő a jobb keze. A kettő között a bankár a nagy titok.

(Ford.: Békés István)

Forrás: Erich Kästner: Szív a tükörben - Válogatott versek, Magyar Helikon 1959.)

Erich Kästner (1899-1974): Beszéd az első osztályosokhoz a tanév kezdete alkalmából

Kedves gyerekek,

most ültök itt első ízben, ábécésorrendben vagy nagyság szerint, ezekben a kemény padokban, és remélhetőleg csak az évszak okozza, hogy valamennyien szárítás céljából felfűzött szőke és barna vargányagombákra emlékeztettek, nem pedig vidám kis kucsmagombákra, ami voltaképpen helyénvaló volna. Néhányan nyugtalanul fészkelődtök a helyeteken, mintha forró tűzhely lapján ülnétek. Mások meg úgy gubbasztanak, mintha oda lennének enyvezve. Egyesek ostobán vihognak, és az a vöröshajú ott a harmadik padban olyan rémülten mered a táblára, mintha a sötét jövendőt olvasná le róla.

Tele vagytok szorongással, aggodalommal, és nem mondhatom, hogy semmi okotok erre. Úgy bizony, gyermekeim, ütött az órátok Családotok vonakodva idehozott, és feláldoz titeket az Állam oltárán. Életeteket ezentúl az órák mutatói irányítják, és az igazi életnek ezzel vége. Benneteket is körülfon már a számlapokból és paragrafusokból, rangsorolásból és tanrendből egyre szorosabbra szövődő háló. Amióta ezekben a padokban ültök, egy bizonyos osztályhoz tartoztok. Méghozzá a legalsóbbhoz. Előttetek az osztályharc és a vizsgák évei. Apró zöld almácskák vagytok, és kerteteket szegélyező, glédában álló fák gyümölcsévé kell válnotok! Mind a mai napig a ti kedvetekért főztek, mától kezdve pedig titeket főznek be! Úgy, ahogy bennünket annak idején. Az élet fájáról a civilizáció konzervgyárába – rátok is ez az út vár. Nem csoda hát, hogy elfogódottságotok nagyobb a kíváncsiságotoknál.

Erich Kästner: Lány a kútnál

Reggeli napfény csókolgatja,
ahogy a kannát odatartja.

Sejti-e, hogy te őtet nézed?
Elfogadja a köszönésed.

Azután csendben, szótlan mégy el.
De nem magad, - egy szép emlékkel.

Képzeletedben ott a kútnál –
megcsókolt ez a drága kislány.

(Ford.: Sipos Károly)
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)