Szelestey László (1821-1875): Rejtett kincsek

 

Egy birtokom van, csendes hajlok ez:
Az elviharzott multak temploma,
Benn áldozóul bánat tévedez,
Kezében a vágy hervadt lilioma,
Ez elhagyott lak keskeny ablakára
Halvány sugárt vet az emlékezet,
S leszállván a remények sirmohára
Kicsalja a rég eltünt képeket.

S én eljövék… egy hű barát velem -
E hű barát: a néma fájdalom,
Bir rejtett kincseket még kebelem:
Ezeket is multamnak áldozom
S letérdelvén a gyász sirok mohára:
Az eltűnt képek felvillámlanak,
S a rejtett kincsek jőnek nem sokára
S NAGY CSEPPEKBEN a sirra hullanak.

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.