2018. júl. 31.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz : Isteni ditséretek – Reggeli ének



Minden nap víg kedvel,
Ép s jó egésséggel,
Hogy álmomból serkentesz.
(Légy áldott Istenem,)
(Ne nézzed érdemem,)
S ennyi jókkal éllesztesz.
Nem hívalkodásra,
De hálá-adásra,
Oránként-is segítesz.
Továbbra-is segíts,
S kegyelmeddel építs,
Hogy az én hívatalom
Hozzád figyelmezzen,
S idvességes légyen,
És tsak néked szolgállyon;
Minden gondolatom
Gazdag, szegény vóltom,
Tégedet magasztallyon.
Gerjezd-fel szívemet,
Sirassam bünömet,
Adgy vizet szemeimnek,
Ne örvendgyek máson,
Hanem szívvel azon,
A mi tetzik kedvednek,
Életem jobbúllyon,
S téged szívből áldgyon,
Hadd éllyek Felségednek,
Adgy vígyázó szívet,
Áhítatos leket,
Ne légyek hívalkodó.
Nevedért szenvedésst,
El-türjek s üldözést,
Ne légyek káromkodó,
Légyek engedelmes,
Szelíd s békességes,
Ne légyek zúgolódó.
Tégy alázatossá,
S minden jóra gyorssá,
Minden fáradtság nélkül.
Reményljek te benned,
S rettegjek előtted,
kétségben-esés kívül.
Légyek hálá-adó,
És abban állandó,
S nem változó ok-nélkül:
Légyek szorgalmatos,
Ahoz ollyan okos,
Tsak téged keresselek,
Elötted igazúlt,
És olly jól meg-tanúlt,
Hogy téged szeresselek.
Ne légyek tobzódó,
Másén ragadozó,
Hanem téged féllyelek,
Senki te kívüled,
Avagy te ellened,
Ne légyen bizodalmom.
Kevélység ne bírjon,
Ösvényeden járjon,
Lépésem, s minden nyomom.
Adgy ollyan értelmet,
Ismérjen tégedet,
És add meg-bóldogodnom.
Áldgy-meg egészséggel
És annyi értékkel,
Melly lelkem ne veszesse.
De te szegényidnek,
S a szűkölködőknek,
Elegendő élése.
Az én hajlékomból,
És ajándékidból,
Ne légyen éhezése;
Fösvénység el-hagyjon,
De szívem buzdúllyon,
S tegye akaratodat
Barátomnak kárán
Sebén, s jajgatásán
Kövessem hagyásodat.
Samaritánussal,
S nem a Levitával,
Kössem rá Olajodat.
Ez egynéhány Verfel,
Sovány könyörgéssel,
Szent nevedet tisztelném.
Illy gyarló férgetske,
s hideg vett legyetske,
Felségedet keresném.
De nints erőm arra,
Juthassak illy jókra,
S magamtól el-érthetném.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz : Más mindennapi könyörgése a Léleknek




Minden nap jó reggel,
Serényen s jó kedvel,
Hogy te hozzád fel-kellyek

Úr Isten víg szívet,
S hálá-adó szívet
Adgy, hogy kedvedre éllyek.

Mindenben féllyelek
S igen szeresselek,
Rút bűnt én el-kerüllyek,

Az én hívatalom,
Kiben ma foglalom
Magam, légyen szerentsés.

Te nevedben kezdem,
Ki kezedből veszem,
Enged hogy idvességes

Légyen s betsületes,
Szívem tökélletes,
Mert az igen szükséges.

Testem gyarló folyta,
Sok undok bűn vólta
Miatt, igen erőtlen.

Kiért ugyan most-is
Nem igazúlt, s hamis
Vagyok, s mind engedetlen

Ne nézzed vétkemet,
Hogy könyörgésemet,
Ne fogadgyad kedvetlen.

Tartsd-meg jó kedvedet
S gondviseléedet,
Mind végig óltalmomra.

S a mit kegyselmedből,
Adtál erőm kívül,
Légyen a lelki jómra.

Te tisztességednek,
S a szűkölködőknek,
Elégséges hasznokra.

Te Felséged nékül,
Kitsínységem el-dűl:
Tántorog, s veszekedik.

Tökélletes szívet,
Adgy szelídet, s hívet,
Mert a nélkül el-esik.

Segíts szegényedet,
Kéri szent nevedet,
Mert azzal erőssödik.

Minden éktelenség,
S rút telhetetlenség,
El-távozzék én tőlem:

Ne bírjon gyűlőlség:
Se gonosz fösvénység
Veszszen gonosz előlem;

Légyek könyörülő,
S minden bűnt öldöklő,
Mennyen jó hír felőlem,

Adgy jó egészséget,
S lelki tsendességet,
Véghetetlén kegyelmet:

Távozzék az ördög,
Mint otsmányságos dög,
Minden veszély szerzéssel.

Ne kísírtse lelkem,
S vesztegesse szívem,
Semmi szemtelenséggel.

Maradgyon áldásod
Rajtam, hogy szállásod
Légyen tiszta-szolgádnál.

Őrizzen félelmed,
Birjon, segedelmed,
S kövessen szent malasztal.

Légyen kedves ösztön,
Hozzád ki fel-költsön,
Mindennap vigyázással.

hogy mind a mit kivánsz
Vagy pedig igen bánsz,
Abban magam úgy tartsam.

Semminémü bűnnel,
S gyűlölt rút szeplővel,
Lelkem ne undokítsam.

Te nagy haragodat,
S boszízú állásodat,
Rajtam kiért ne lássam.

Kiért e testi jó
S lelki jókkal folyó
Légyen nagy ditsérettel.

S azzal kintset gyüjtsek,
S néked hasznot vigyek,
S éllyek tiszta élettel,

Légyek meg-igazúlt,
Okos, és meg-tanúlt,
Jó magam viseléssel.

Hogy mikor e testet
Le-tészem, mint leplet,
Te szent akaratodból.

Minden bűneimből,
Kín-szenvedésemből,
Tisztúllyak s undokságból.

Visely szent kezedben,
Hogy úgy kegyelmedben,
Légyek Felséged körül.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz : Az esztendő négy-részinek mivoltárúl



1.
Most már minden ujúl,
Vigad, örül, s vidúl,
Hogy tavaszi időt ér:
El-ment a hó, dér, s tél,
Zöld pásit, vetés kél;
Víg minden halom, hegy, s tér.
A kert virágokkal,
S mező harmatokkal,
Minden bánatot el-vér.

2.
Nyár párló időkkel,
S tsattogó esőkkel
Gyakran kedvet változtat.
Balha s légy tsipéssel,
Szúnyog orr zengéssel
Nyugodalmat nem adhat.
Epesztő aratás,
Izzasztó kaszállás
Tsak árnyékot kivántat.

3.
Ösz szőlő gerezdel,
Szép sűrű képekkel
Az embert vidámíttya;
Kövér, vad, s madarral
Meg-tölt péntze borral
Lankadt erőt újjittya,
Fáratsága hasznát,
Most vészszi jutalmát
Midőn asztagít láttya.

4.
Tél embert szomorít,
Gyakran tűzhöz szorít,
Hogy melegítse testét,
Sűrűn nyomja ágyát,
S hüvelyezi álmát
Hánnya s veti elméjét,
Ha mit gyűjtött nyárba;
Most aprittya tálba
Hogy tengesse életét.

5.
Négy fertály esztendő,
Jó, és gonosz idő,
Mutattya vólta-képpen;
Miképpen kell élned
És mikor mit tenned
Elődben adgya szépen:
Kopaszt borotválni,
S haját el-tarolni.
Állyon üstöke épen.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz: A külömbözű szín festéknek érte és magyarázattya



1.
Király szín méltóság,
Ezüst szín Uraság,
Piros jelent szerelmet:
Fejér szín Szűzesség,
Pásit szín Reménség,
Test szín jelent gyötrelmet
Tenger szín habozó,
Láng szín tétovázó,
A zöld jelent kegyelmet.

2.
Galamb szín értelmet,
Rósa engedelmet,
Veres jelent haragot:
Ég-szín józan elmét,
Medgy szín szív félelmét,
Haj szín jelent haragot,
A szürke gorombát:
Hamú szín ostobát,
Sárga jelent bolondot.

3.
Baratzk szín együgyüt,
Vióla mord kedvüt
A kék jelent kétséget:
A gyász fekete szín
életünknek estín
Halálra emlékeztet,
Szederjés siralom,
Szívbéli fájdalom;
Ad mindenik értelmet.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz: Be-fejezése ez Verseknek




Véget vetek immár tsekély Rithmusimban.
Noha az irígység tudom vészi szóban.
Ha ki nem szereted irjad mássát jobban,
Ne martzongd elmémet ez kitsíny munkámban.

Harkály eledelért keres fában férget,
Eszébe sem veszi, vág mellyére terhet,
Tudom verseimhez hogy elég szó férhet
Mert bika alá-is a nyelv borjút tehet.

Méhetske rósárúl szed jó édes mézet,
A pók reá menvén szi azonrúl mérget,
Apelles képében Varga talált vétket,
Mondván tzipelőshez: nem szabott mértéket.

Róka maga farkát szokta tsak ditsérni,
Tigris, s Párdutz bőrit tsak semminek vélni,
De szűcs meg-tsáválva kezdi azt betsülni,
Érdeméhez képest az árrát-is szabni.

Leg-könnyebb embernek másokat itélni,
De a maga vétkét nehéz meg-esmérni,
Könnyű más szemében kitsiny szálkát látni,
De nehéz gerendát magáéban nézni.

Véletlen bokorban a nyúl gyakran fekszik,
Kivel jó agár-is sokszor nem érkezik,
Az Astrologus-is néha feletkezik,
Juhász pedig tudgya ha idő változik.

Vas matska-is ollykor gállyát meg-nem tarthat
Remora kitsíny hal, de ellene álhat,
Fenn héjázó elme, a mit ki gondolhat,
Az együgyü ész-is utána nyomozhat.

Érdemlett szolgálat méltán soldot viszen,
Győzedelmes pállyán vár ajándék készen,
Ki ki bár mint nyesse ditséreti lészen,
De a ki-menetel ítéletet tészen.

Nintsen olly sovány kert azért e világon,
Avagy olly parlag föld akar melly határon,
Hogy jóra való fü nem termene azon
Mellynek hasznát olykor ne adnád aranyon.

Nem irtam ezeket elme mútatásért,
Hanem néha, s ollykor tsak a múlatságért,
Nem laktan Oskolát én a tanúlásért,
Ezt értvén ne gunoly engem Rithmusimért.

Siketnek két mesét nem szokás mondani
Tótok-is gyakorta azt szokták szóllani,
Hogy bolondnak kováts nem tud észt koholni,
Irtam, a mit irtam, ha tudod érteni.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz : E világ fiaitúl, intő végső bútsúzása egy Nemes Személynek



1.
Oh ki még élsz, s törtűl nem félsz
Világ kényes magzattya,
Kinek villog, s égen ragyok
Nap, s tsillagokfáklyája,
Reám vigyázz, ne tétovázz
Mert a halál imlesben áll
Világ javain kapván,
utánnad ólálkodván.

2.
Én-is éltem, s tőrben estem
Végre, de vóltam készen,
istent féltem a míg éltem,
Fülem tartottam résen,
Mint Liliom, kit tövis nyom
Környül vött óva jártam,
A vég tzélra tőr halálra
Ébren vigyázni tudtam.

3.
Fejérségem, s ékességem
Mind addig meg tartottam,
Míg ez télre, s halál dérre,
Pünkösd haván jutottam,
Noha sok szél, s tsattogó tél
Tövéssek között mustrált
Helyt tartottam, meg-állottam,
Semmi veszély nem talált.

4.
Szép virágok, gyenge ágok
Mennyi szél vész közt nöttek
Narcissusok, hyacintok
Mennyi hábórút értek?
Nap nyilait, láng sugárit,
Kikközött alig áltok,
Mord tél fagyát, ősz,n yár, ragyát.
Kik miatt el-hervadtok.

5.
A mint tavasz el-hidd ravasz,
Az hizelkedő világ!
Sütő széllel, zápor jéggel
Ostromol: félj oh virág!
Ha most mint nyár, meleggel jár,
Bíztatván sok gyümöltsel
Félve vigyázz, mert zuzmaráz
Tsap reád nagy hideggel.

6.
Hány Viólák, s ékes Rósák
Bimbójokba vesztenek;
Kikmagoknak, kik másoknak
Víg tavaszt igértenek?
Légy friss, légy ép, mint szászszor, szép,
Légy éted virágjában,
Légy bár Sámson, szép Absolon,
az halál rak halomban:

7.
Jaj friss pávák, kendős ortzák
Ma jöhet rátok a sor?
Gyenge iffjak; Nemes fiak
Testetek lehet ma por,
Szép udvartok, lehet sirtok,
Nevetek füstbe térhet,
Ne jádzatok, vigyázzatok,
Lelketek kínra mehet.

8.
Nints maradás, álló szállás,
E földön jól tudgyátok:
Nintsen olly vár, olly atzél zár,
Mellyben meg-maradgyatok:
Házatokban, Mennyországban
Azért óhajtozzatok:
Hol Istennel, s a Szentekkel
Örökké vígadgyatok.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.