Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz: Bú, és bánat henyélő szívben ver fészket

Valahol el-mégyek,

S valamit szemlélek,

Minden vígad kedvére;

Szarvasok forrásra,

S bádgyadt madár ágra

Le-száll nyúgodni délre.

De én bús-szívemet,

Kis reménységemet,

Mikor hozom örömre?

Nem nagyobb a bánat,

Mint a bús gondolat,

Noha szűnik kevessé,

Bánat vídámulást

S társaságrúl szóllást

Veszen, s tehet nyertessé.

De a szívben száradt

Bús gond reám árradt,

És tészen kétségessé.

Igy elmém zavarja

S bú szívem faggattya

Esetemre figyelmez,

Tettető képzéssel,

S tsalfa mesterséggel

Engem üldöz, s környékez

Ha késem fokára,

S nem indúlok útra,

Félő, galyibát szerez.

Azért ím készülek

S utána eredek,

Oldalamon függ kardom.

Talám barátomhoz

Jutok, s pajtársomhoz,

Kihez régen vágyódom.

A hol vigasztalást,

S kedves nyúgvó szállást

Találok nyilván tudom.

Indúly azért lovam,

Látod el-szánt útam

Vagyon jelen előttem:

Nem lehet panaszod,

Meg jár te abrakod,

Hordoz’d bátran bús szívem.

Nints semmi mentséged,

Jó vas patko szeged.

Keres’d-fel régi kedvem;

A sötét étszaka,

Sok zápor harmattya,

Már nem újság előtted,

A tsoportos jegek,

És köves ösvények,

Ne ijeszszenek téged,

Sűrű tövis bokor,

Kit fogsz nyomni-sokszor,

Lesz örömedre néked.

Kő eső, tsattogás,

Menydörgés, s villámás,

Ne gátollya útadat.

Zúzmaráz, és hideg,

Jeges út, s fergeteg

Ne rettentse lábadat.

Köves erdős hegyen,

Sombokos mezőben

Jelül hagyjad nyomodat.

Nagy sáros berekben,

S homok tér völgyekben

Ha színtén lesz-is utad,

Irtoványos rétre,

S posványos helyekre,

Ha a szükség rá juttat.

Semminek itélljed,

S kedvemet ne szegjed,

Lészen hasznos jutalmad.

Ha oda érkezel,

Kit szívem gondol-el,

Lészen kedves szállásod,

Engemet fok bútól,

Emésztő gondoktól

Meg-mentesz, és lakásod

Lészen barátomnál,

Jó hív pajtársomnál,

Uraddal nyúgóvásod.

Hideg ösz kezdetin,

Dudvák berke szélin

Sok búval, s gondal valék.

Ollyan szándék ére,

Élmém-is rá tére,

Hogy útamra készülnék:

A hol vígasztalást,

S kedves nyúgvó szállást,

Fejemnek taláhatnék.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.