2018. aug. 18.

Emíl: Mivész estdala



Azt esthomály
A földre száll.
Mivész repül
Szép Hívéhez,
Keblén kevül,
S kéjt éledez.
Lenegd körül
Boldog mivészt
Örszellemem!
S vezesd a kézt
Míg kedvesem
Én egyedül
Ölelhetem;
De ha nem ég
A lyányka már
Sötétedjék
A csillag-ár.
Ne lengd körül
Szegény mivészt,
Ki búban ül
Ott eggyedül
S könyüket ejt
Hol ingeréit
Szép Nesztinek
Elsődszeren
Áhítva nézte
S csókkal tetézte.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Szent-Miklóssy: Kisfaludy Károlyhoz



Gyönyörben olvad édes énekedre
A sziklaszív is, s jégapathia,
Fagykérgöknek le kell pattannia
Fennlángzatú bájömledezésedre.

A fülmile némul kéjzengzetedre
Megszégyenülten, oh sphaerák fia!
S az általad dicsőült Hunnia
Hálálva fénykoszorút fűz fejedre.

Örvendj örök hír s érdem templomába
Vezérle hő keblednek istene,
Ki Gratiák kedveltjévé kene.

ha bár int régenyészet gyászhonjába
Ott sem szün meg dicsed ragyoglani.
S szép lelkedet szent tüzre gyujtani.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kovacsóczy: Az ifjú



A gyermekév örömrózsáji húllnak:
Síréjbe száll a lélek képzete.
A játékpálya s vigkör elborúlnak:
Eltün a Phantom, melly kecsegtete.
A szívben ujabb érzetek virúlnak,
Szebb mennyet kér bájos reménylete,
Nem e föld lelke röpte szük határa,
melyébe szállt a dicsnek lángsugára.

A hírt mint idves bálványját imádja,
Csillagthronjához általemelkedik.
Diját majd harczban, majd meg lantba látja,
S most már mint Hös s Költő kérkedik.
Fellengző szárnyra kap lángkeble vágya.
S önnkészitett honban jeleskedik.
Patak, virág bájnyelven szóllkörüle,
És bírni véli a miért hevüle.

De nem nyúl szíve ádáz lángozatja:
A mély titkot nem tudja felejteni,
Mi ösztön az melly el-el-ragadja,
És hagyja lágy búval kéjelgeni?
Kénnyel kinálja s tőle megtagadja,
Nem szün szivét, eszét heviteni.
örömkorának szüz virághalála
Bánatgyümölcsöt és szívbajt talála.

Miként derül e zajló földi pálya
A lét varázsló szinben öltözött,
Szellemnyelven köszönti Ideálja,
A hön kívánt tökélyek s fény között.
Az élet forrását ebben találja,
Mert lelke mássa létbe öltözött;
Ez új korány a vak homályt elűzi
S Erosz rózsájit homlokára fűzi.

Elé néz a virágból arczulatja,
Szerelmet zengnek szive húrjai.
Nap, hold, csillag csak a Kedvest mutatja:
Körüle zöldelnek kénybájai.
A nagy teremtésnek fényét ő adja
Itt állapodnak szárnyalásai,
S körül diszelg a költés égi fénye,
És dalba olvad édes érzeménye.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Szent Miklossy: Ámor megszabadítása



Egykor lépre került a szép Khloe ajkain Ámor,
S szabaditsam-meg kér vala, s eggyre eseng.
„Mond de mikent?” – „Olvaszd-fel lépem csókjaid által.”
Hah, melly kész vagyok ezt tenni, s togadni szavát.
Csókom ömölve ömöl, s immár szabad Ámor, azomban
A csók még is foly, s folyni szünetlen akar,

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Júliusz: Lantos



Halk az est, arany sugára
A hegyek megé borong;
A vándor lantos magára
Egy sötét erdön bolyong.
Szirtre áll, néz merre honja?
Hol mosolyg a báj vidék?
Melly felé hű keble vonja,
Melly után sohajtozék.

Ált utazván nagy világot
Nyúg-hazára nem lele;
Bár ott dicstetőre hágott,
Vissza vágyik kebele.
Köny ragyogva hő szemében
Lassudan halad, s reméll,
S felsohajt, mert ah! – szivében
Egy leányka képe el,

Ott, hol az piheg, határa –
Ott arany liget virúl,
S égi kény leng alkonyára
Béke csendes partirúl,
„A vidékben, mellybe vágyom,
Egy kis hajlék mosolyog;
Ott virit az én világom:
Phaedra, szived ott dobog!”

„Te, ki a kék láthatárra
Olly szeliden tűnsz elé,
Légy kalausz, o hold sugára
A homály közül – felé!”
S szél fuvall, zug a magas tölgy
Mellynek andalg árnyain;
Éj-bagoly nyög a sötét völgy
Rengetek magányain.

Megy továbbra, lant kezében,
Útatnézve meg-megáll,
S egy hárs csendes éjjelében
Egy magányos sírt talál:
„Útas, hol lépsz, szent hely ez,
Hantja ártatlant fedez:
Phaedra hamva nyúgszik itt,
Kit szerelme sírba vitt.”

Néz a lantos, és szivére
Rá villan jég borzalom,
Köny nem áradoz szemére –
Hajh de benn a fájdalom.
S némán dül a sír kövére,
Mellyben alszik élte bére!
Lantja búsan rengedez,
S vég nyögéssel zengedez.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.


A Remény (Szemerétől)



Valahányszor te reám, reám, ki itt elsetétedve, elbúsúlva sóhajtozom, olly szelíden mosolyogsz, mint az estvelgő ég szelíd színe, és mint Aurora mikor láng orczáin minden szépség elterjed; mindannyiszor ez a Te biztató mosolygásod megenyhíti kemény, és vad sorsomat. De most engem elhagyál: köd, hab, szél messze elkapott a csendes révtől, mellyben hajóm bátorságossan nyugvék, faggat, gyötör, remegtet minden óra, minden pillantás, s keblemnek minden érzései küzdésben vannak. Tűnj fel ismét szép Remény, és altasd el e kínokat keblemben, a hogy dallásával a hűséges Anya altatja el síró kisdedét; s engedd hogy olly isteni álmokat lássak alvásomban, a millyeket a boldog Endymion aludt a szerelem berkeiben. S ha majd lelkem fel fog serkenni e varázs alvás karjaiból, leljem úgy magamat a kedves leány karjai közt, mint a felébredő Endymion lelte magát a Diannaéi között.
Széphalmy

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Dukai Takács Judit: Az én Magányom




Itten töltöm vigan napjaimat
E szalma fedeles együgyű kis házban,
Itt öntözöm zsenge virágimat
E kis kertetskének sürü homályában!

Dalra fakaszt, madárkák zengése,
Elandalit a falevél ujjulása,
A Tavaszi Zefirke lengése,
Égi reménnyel gyújt rozsák bimbozása,

Igy! igy, élek távol irigyektől
Kicsinyek gondjaim, de egyszersmind nagyok
S ha magányom, a bölcsebb lelkektöl
Látogattatik, óh akkor! boldog vagyok.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Fenyéry Gyula: Barátság és Szerelem



Gondatlanúl eredtem kis sajkámmal
A szenvedelmek zajló tengerére;
Vak éj, borult a vészes víz szinére,
Küzdék örvénnyel, széllel és hullámmal.

Erőlködém feszítet vitorlámmal:
De nem volt útamnak biztos vezére
S szép vágyaimnak békes enyhelyére,
Nem kötheték ki zúzott vasmacskámmal.

S im széttoszolt az éj, simúl a tenger!
Tündér fiai ragyognak fényt pályámra
Erósz áll, a kormány mellé sajkámra.

S egy szél, Küthera révpoartjai felé ver!
Magam Küprisz szép mennyében találom
S karjaim között imádott Ideálom.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kovacsóczy: Ének



Az ajk rózsájin hangok ringadoznak,
És szellembájak könnyen lejtenek,
S mint súgár s illat légben körzenek;
Öröm, gyanú s kín akként áradoznak.

Hol e Tavaszzengések olvadoznak,
Mosolygva bíborulnak Édenek;
Új élet, új napok diszelgenek,
A holt erő s lét fényben virradoznak.

Feltűn a hitláng tündérző világa,
Gyönyör hajnallik a bánat sebére,
Mellyet vad sorsom harczal égve vága.

Varázslat ömlik hangja tengerére;
Szép arcza fény özönben elmerül. –
S a zengőt hódúltak fogják körűl.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.


Szent-Miklóss: Epedő Várás



Kies ernyőzetek,
Hamar óh rejtsetek
Titkos homályitok,
S hűs, szent árnyékitok
Közzé, a míg betér
ide a szép Tündér.

Te enyhe lengeteg,
Siess hozzá,s vidd meg,
Hogy hév sóhajtatok,
S égő kívánatok,
Között itt várja rég,
Ki, míg él, érte ég.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Makáry: A Fátyol



Mély fájdalomtól leng bús fátyolom,
Vérző siralmim egy hűs sírba esnek:
Itt nyugszik teste a hervadt kegyesnek;
Őtet kesergem, őtet gyászolom.

Lelkem világhoz már nem lánczolom.
Vad éjeim vig rózsát nem keresnek,
Nem látszik a kies többé kiesnek,
Eltűnt Istennem, meghűlt Gyámolom.

Midőn a szerencsétlen igy eped,
Igy forr, igy küzd folyván könnyim patakja,
Halál nyiljon meg árnyas ünneped.

Ott feldúlt szívem terheit lerakja.
Örömhajnalban húny a gyötrelem,
S Amáliámat újra fellelem.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Dallai: A Bujdosó



Fölkerestem nagy zajában
A világi életet;
Láttam, mint ragyog sugára,
S milly csalárd úton vezet.
A barátság szűk hazáját
Megtapodták lábaim:
Itt sem, ott sem téljesedtek
Nagyra vágyó álmaim.
Légy segitőm, légy nyugasztóm
O magánynak istene.
Itt reménylek: bár örökké
Bús vidéked rejtene.
Im korette szirteiddel
Háladón ölelkezem,
Búra hajló lombjaiddal
Bút pihegve mérkezem.
Nem kerülöm völgyeidnek
Szent homályát, rémeit;
Sírva járom fellegekre
Nyult hegyidnek bérczeit.
Légy segitőm, légy nyugasztóm
O magánynak istene,
Még ohajtom, bár örökké
Bús vidéked rejtene!

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.



Makáry György (1799-1857): Laura éji Keserve



Húlljatok
Gyászom könyei:
Meghitt harmatok!
Éjnek hívei!
Szárnyas szellő,
Búm költött e fel?!
Vésztlehellő,
Honnan érkezel?!
O ha Kedvesemnek sirja szült!
Mellybe lelkem annyiszor merült!
Most is örvényezni vágyok abban,
A sok eggymástűző mérges habban,
S mivel e szív régen tőrbe dűlt,
Annál biztosabban.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Bárány Ágoston: Haldokló titka



Remegtél imádód előtt,
Kebled lángja lobogott;
Hévben látád a tisztelőt,
Az epedő boldogot.
Lyánka! kinos pillantatim,
Ez elmulás pontjában,
Rejtik titkolt indulatim,
Hü szivednek lakjában.
Vándorlelkem a sir rögén
Azért pihent-meg most, hogy én
Szerelmemet megvalljam
S nyugalmamat itt hagyjam.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kazinczy Ferenc: Palladio*




Rontott, mert építeni akart Paladio; benne
Csak rontót látott vad kora jó ideig,
A Müvész érzette magát, s neked én fogok, úgy mond
Törvényt és példát szabni, de nem te nekem.
Im áll a roppant csarnok, s bizonyitja, ki több itt,
A Müvész e, vagy a szolgai tompa szokás?

(* Palladio Andrea, hires Olasz épitő Mester, 1528-ban szegény sorsban született. Eleinte képfaragó vala, Trissino benne a Mathematikai hajlandoságot észre vevén nékie Vitruvot fejtegette. Romai útjaiban, ezen város régiségeit rajzolta. Hazájától tisztelve meghalt 1580. Munkája; A hajdoni Roma régiségei, minden tökélletlenségei mellett elérúlja, hogy az előkor szellemébe béhatott. – A legdiszelb épületek közé, melyekkel magát halhatatlanítá, Anyavárosában emelt Theater degli Olympici, Palacio Barbaro tartoznak, s több más tájbeli épületek. Algarotti őt az Épitő Mesterek Rafaelének nevezi.)

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Fenyéry Gyula: Erosz Hatalma



(Tasso Amintájából.)

A méh kicsiny, de egy kis
Szúrással is nehéz, és
Sajgó sebet csinál ez;
De mi kisdedebb Erosznál,
Ki befér akarmi szükön,
S akarmi szükön elbúv?
Most a kökény-szemeknek
Pillájok ernyejébenn,
S a szőke haj tekergő
Habos gyürűji közzé,
Majd a gödörke mélyén,
Mit egy kecses mosolygás
Nyit a kegy-arczulatban;
És még is olly halálos,
Nagy,s orvosolhatatlan
Sebeket tud ejtni Ő is.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Szerényi: Az Esk



Egy csélcsap eski, bájoló kecsére
Laurának, hogy csak érte ég
S fog lenni hű hozzá mindég:
De a szép gúnyolón mosolyg eskére.
„Hitelt, igy szóll, mint adhassak szavadnak?
Ki múlékony kecsemre esküvél,
Jele mihelyt orczáim elhervadnak
Hüséged is feloldva szárnyra kél.”

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kölcsey Ferenc: Bordal




Igyunk derűre!
Igyunk borúra!
Ugy-is hol kedvre
Ugy-is hol búra
Fordúl az élet;
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Meszsze széleszti,
S elmulat veled!

Minden por, álom,
S füst e világon.
Mi haszna gázol
A boldogságon
A hír barátja?
Ha dob riadt a
Harcz reggelére,
Patakban omlik
Hullámló vére
S bérét más látja.

Békételen, bős
Szenyved magába,
Kétség s remény közt
Vár, és fél a kába
Perczet, s esztendőt.
Miért törődöl
Szűk életeddel,
Napod ma mit nyújt
Köszönve tedd-el,
S hagyd a jövendőt.

Reggel, vagy estve
Szélben, vagy csenddel,
Eljön magátol
Sorsod mit rendel:
Miként nyár és tél.
Ernyőt keress ha
Készül borúlni;
Szenvedj ha nem tudsz
Hová vonúlni,
Fordúlhat a szél.

Éld a jelenlét
Perczét, s óráját
Együtt lefutja
Jó, s rosz pályáját,
S egütt huny véled.
Igyunk derüre,
Igyunk borúra,
Ugyis hol kedvre,
Ugyis hol búra
Fordúl az élet.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.