Költőt
szépirodalmi mű tárgyául venni nem éppen ritka jelenség. A magunk irodalmában
csak arra a sok életrajzi regényre, novellára, drámára utalunk, mely Balassa,
Zrínyi, Bessenyei, Kisfaludy Sándor és mások életét, vagy életük egy szakaszát
öltözteti költői mezbe, nem feledkezvén meg Petőfiről, kit már ezelőtt is, ma
pedig, a századévi emlékünnepek során még inkább, jól-rosszul megtettek
valamely irodalmi mű hősének. E művek fő célja rendszerint olyan irodalmi
alkotás, melynek tárgya „esetleg” éppen a költő; valaki az elmúlt időkből, aki, akár egy más történeti alak,
alkalmas a képzelet munkáját megindítani, s egy költői műben testet ölteni.
Olyan irodalmi mű, melyben nem az irodalmi alkotás a végcél, hanem magának a
költőnek belső megláttatása, sokkal ritkább dolog. Az újabbak közül Herczeg
Ferenc A költő és a halál című
jelenetére mutathatunk rá, melyben Petőfi életelve fejlik ki egy válságos
időpercben (rokon vele a hatalom elvének kérdése Etele lelkében, a költőnek Csoda című rajzában). Valamivel régibb
Babits Mihály A literátor című finom
játéka, mely Kazinczyt mutatja be fogságából való hazatérte után, irodalmi
harcainak küszöbén a család ellenséges hangulatának közepette.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dóczy Jenő 1881-1937. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dóczy Jenő 1881-1937. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. okt. 2.
Dóczy Jenő: Narkisszosz
Narkisszosz: Nicolas-Bernard Lépicié festménye (1771)
A
Nap-Isten tüzes szekere lángsugarat szórva, sistergő morajjal zúdult be az
okeanoszba. Héliosz fáradt paripái már a hűs habokat szelték, mikor a
sárgás-vörösre izzadt kerekek visszfénye még mindig ott táncolt az ég alján
heverésző felhőkön s rózsaszínű vérrel frecskelte be a szent liget százados
tölgyeinek lombkoszorúját. Esteledett, az utak homályba borultak. Halk sóhajtás
rezdült át az erdőn, a gallyak között, panaszos vagy megkönnyült nyögéshez
hasonló, az éjszakára készülődő természet hangja, mely ezerféle elülni készülő,
apró mozgás neszéből verődött össze.
A
rózsaszínű szürkület hanyatló világánál kiterjesztett, harmatos szárnyakkal
szótlan csendességben szállott alá az éj. A liget szélén őrt álló ciprusok
csillogó meze lassú átmenetel koromszínűre vált, a fenyők sudara megnyúlt s a
tölgyek lombjaiban – mint csiga-biga szarvai – visszahúzódtak a gallyak és
levelek, az ágbogas koronák elvesztették gömbölyűségüket, széles, szabálytalan,
fekete foltba lapultak.
Egy
darabig mély hallgatással pihent az erdő. De a sötétség és a csend sokkal
várakozóbb volt, semhogy meg ne szülje a maga külön életét. Csak még korán
volt. Még várni kellett. Hadd pihenjen kissé az élet a nappal után. Hadd érjen
az éjszaka, hadd sűrűsödjék a homály, feketüljön a sötétség, teljék, erősödjék
a csillagok fénye.
Csönd,
csönd, álmos nyugalom, pihentető hallgatás.
Egy
bagoly rebbent ki hirtelen odvából. Suhogó szárnyakkal keringélt körül, majd
újra eltűnt a lombok között. Mintha csak megadta volna a jelt. Dúgó bogarak,
denevérek, a fák üregeiben rejtőzött éjjeli madarak vágódtak a kipihent
csöndbe, zegzugos kanyarulatokban szeldesték a langyos levegőt. S egyszerre - -
- halkan, finom, zizegő muzsikába kezdett a tücskök kórusa, a zene mind jobban,
jobban erősödött, hullámozva terjedt a harmatos füvek és vadvirágok fölött,
melyek nyitott szájjal hallgatózva kilehelték gyöngéd illatú lélegzetüket. A
tücsökcirpelés egyre nőtt, hullámzott, a harmat és a virágillat szállott, mint
hosszú, hosszú sóhajtása a boldog szerelemnek; a hunyorgó csillagok káprázó
gyönyörrel hintették fényüket a lombokra, melyek hirtelen újra megteltek,
nekigömbölyödtek. S egy karcsú ciprus oldala mellől kikandikált a Hold. A Hold!
Kíváncsian és némileg türelmetlenül vajon rendben van-e már minden? Szelíd
szeretet és derűs jóság sugárzott széles mosolyában, amint szemlét tartott az ő
világán. Meghallgatta a tücsökzenét (ó, hogy rákezdték egyszerre ezek a buzgó
kis muzsikusok!), beszívta az erdőnek harmattól terhes illatát, elgyönyörködött
régi barátai pompás lombkoronájában s elégült örömében csillogó ezüstöt öntött
a ciprusok vértjére. Mindent teljesen rendben talált, mindenki helyén volt.
Előbújt tehát p is ciprusa háta mögül, ledobta könnyű felhőfátyolát s
méltósággal, lassan, teljes ragyogásban indult fölfelé, helyére az égen. Mint
egy királynő.
Az
éjszaka képe most teljesedett ki. Csodálatos, szelíd összhangban indult meg
újra az élet. A zajtalan hangok, testetlen mozgások, fények és árnyékok
egymásba folytak, az élet ezernyi éjjeli jele nagyszerű mozgalmas hallgatásba
olvadt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

