Dobogó rohanás, lármás átok,
kürtök zaj-szava, kundok-bándok,
vastestről leszikkadt acélpántok,
jaj, jaj, jaj
Verthajú gyermek anyjához kúszik,
- nem olvasott még egyfolytán huszig, -
bambán búj feje a melle-húsig, -
jaj, jaj, jaj.
Csengés-árapály, villamás, ágyúk,
falak romjában vetetlen ágyuk,
csókok bomlanak porlik a vágyuk, -
jaj, jaj, jaj.
Életem tört szive: dúlt, mult öröm;
tévedt, tépett testem tűzbe töröm;
alázat gyermekem: - jaj, - a tőröm -
jaj, jaj, jaj.
Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 46. sz. 1916. dec. 10.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 10.
S. (Sütő) Nagy László (1894-1978): Túl a lelkeken…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése