Vécsey Leó (1852-1918): Nézek egy arcot

 

Én nem tudom mért nézem ezt az arcot,
Mért vonzza két szemem oly betegen?
Mért hazudik sugárt az én álmos szemem?
… Én nem tudom mért vívom ezt a harcot?…

Hisz csunya, semmi ez az arc, e öld szemek,
Az ajka nem piros: a vágyak messzejárnak,
Ó, semmi fénye, lángja, kincse nincs e lánynak.
… Én nem tudom, nem értem miért remegek?

Talán mi ketten drága, szűzi korból jöttünk,
Hol erdőket futottunk s addig nem szerettünk,
Mig pajzán fürdőzésben meg nem leptelek…

Most innen leslek én, de vágyunk megmaradt…
… S hogy néz szilaj szemem: ajkaid feslenek
s csodává lész teremtő tekintetem alatt...

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 31. sz. 1916. aug. 6.