2016. aug. 25.

Endrődi Sándor: Tudom, hogy nem haltál meg



 
Tudom, hogy nem haltál meg végkép,
Hogy föl-föltámadsz még nekem –
Reményim letörött bimbója,
Én édes, kicsi gyermekem!

Tudom: a kikeleti napfény
Besugarazza éjszakád
S elomló, drága poraidtól
Üdébb lesz fű, fa, lomb, virág...

Egy mosoly ütközik szemembe:
A csalódásig a – tied;
Fülemet egy hang, a te hangod
Rebegése csendesíti meg;

Elém szalad egy piczi lányka,
Kelleme, bája, - ez te vagy;
Itt egy okos szó emlékeztet,
Ott egy tekintet, mozdulat...

Szétszórva, töredékeidben,
Föltünsz gyakran még nekem,
De bűvös egységedben többé
Sohasem látlak, gyermekem!

Forrás: Endrődi Sándor összegyűjtött költeményei 1867-1897. II. kötet. Bp. az Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. kiadása 1898.

Palágyi Lajos: Az ifjú költőkhöz




Magányomból gyakorta
Ki a köztérre mék,
Hívén, költők csoportja
Ismét versenyben ég.
De mindhiába várok
Új lelkes dalnokot.
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Zendül még itt-ott ének,
Van most is hegedős,
De én úgy látom, vének,
Mind régi ösmerős.
Szívem új dalt sóvárog,
Melyből új hit buzog,
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Ez régi szerelemről,
Tűnt hitről szól amaz,
Csüggedten, halkan zendül
A rég elnyűtt panasz.
Itt hideg könny szivárog,
Halk sóhaj száll amott,
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

A csüggedtek helyébe
Néhány újabb ha gyűl,
A dalnak versenyébe
Mily sértő hang vegyül,
Síp, sértő hang vegyül,
Síp, dob, minőt vásárok
Zajában hallhatok.
Hol vagytok,m erre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

A vad zsivajra emlék
Mély búja száll ream,
Mily verseny volt itt nem rég,
Ah én még hallhatám
A dalt, az égbe szállót,
Mit mester alkotott. –
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Nem volt még soha népnek
Ily költő-serege.
A hon daluktól ébredt
S dicső lőn reggele,
Mit milljó szív sóvárgott,
Ők hoztak szebb napot.
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Mért lőn daluknak vége?
Mért tűnt el a sereg?
Új mért nem jő helyébe,
Ébresztve nemzetet?
Nincsenek többé álmok
Eszmék, halhatlanok?
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Vagy most is még javában
Daloltok szent hitet,
Csak a piac zajában
Nem hallunk titeket.
Tán búsmagányban vártok
Szebb, áldóbb korszakot?
Hol vagytok, merre jártok,
Ti ifjú dalnokok?

Oh jertek már, esengve
Várom, hogy jöjjetek,
Koszorúval kezembe’,
Díszítni fejetek.
Míg rátok nem találok,
Én meg nem halhatok,
Oh jertek, ti sóvárgott,
Új lelkes dalnokok?

Forrás: Palágyi Lajos költeményei Bp., 1907.
 

Endrődi Sándor: Gyász



 
Hiába mondom: „Szivem enyhülj
S szüntesd meg fájó könyeid –
A megtörtént csapáson immár
Maga az isten sem segit!”

Nem, nem tudok vigasztalódni.
Egész nap, egész éjszakán
Esengő, hívó hangját mintha
Örökkön, mindig hallanám.

Tudom, a virág sorsa: omlás,
Hullás: az égi csillagé –
De meghalt gyermekért az isten
Kárpótlást valjon adhat-é?

Tudom, hogy életem fájának
Maradt két kedves ága még –
De oh, borulna rám egy erdő:
Ő mégis csak – hiányzanék.

Forrás: Endrődi Sándor összegyűjtött költeményei 1867-1897. II. kötet. Bp. az Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. kiadása 1898.