Endrődi Sándor: Tudom, hogy nem haltál meg

 

Tudom, hogy nem haltál meg végkép,

Hogy föl-föltámadsz még nekem –

Reményim letörött bimbója,

Én édes, kicsi gyermekem!

Tudom: a kikeleti napfény

Besugarazza éjszakád

S elomló, drága poraidtól

Üdébb lesz fű, fa, lomb, virág...

Egy mosoly ütközik szemembe:

A csalódásig a – tied;

Fülemet egy hang, a te hangod

Rebegése csendesíti meg;

Elém szalad egy piczi lányka,

Kelleme, bája, - ez te vagy;

Itt egy okos szó emlékeztet,

Ott egy tekintet, mozdulat...

Szétszórva, töredékeidben,

Föltünsz gyakran még nekem,

De bűvös egységedben többé

Sohasem látlak, gyermekem!

Forrás: Endrődi Sándor összegyűjtött költeményei 1867-1897. II. kötet. Bp. az Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. kiadása 1898.

Palágyi Lajos: Az ifjú költőkhöz

Magányomból gyakorta

Ki a köztérre mék,

Hívén, költők csoportja

Ismét versenyben ég.

De mindhiába várok

Új lelkes dalnokot.

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Zendül még itt-ott ének,

Van most is hegedős,

De én úgy látom, vének,

Mind régi ösmerős.

Szívem új dalt sóvárog,

Melyből új hit buzog,

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Ez régi szerelemről,

Tűnt hitről szól amaz,

Csüggedten, halkan zendül

A rég elnyűtt panasz.

Itt hideg könny szivárog,

Halk sóhaj száll amott,

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

A csüggedtek helyébe

Néhány újabb ha gyűl,

A dalnak versenyébe

Mily sértő hang vegyül,

Síp, sértő hang vegyül,

Síp, dob, minőt vásárok

Zajában hallhatok.

Hol vagytok,m erre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

A vad zsivajra emlék

Mély búja száll ream,

Mily verseny volt itt nem rég,

Ah én még hallhatám

A dalt, az égbe szállót,

Mit mester alkotott. –

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Nem volt még soha népnek

Ily költő-serege.

A hon daluktól ébredt

S dicső lőn reggele,

Mit milljó szív sóvárgott,

Ők hoztak szebb napot.

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Mért lőn daluknak vége?

Mért tűnt el a sereg?

Új mért nem jő helyébe,

Ébresztve nemzetet?

Nincsenek többé álmok

Eszmék, halhatlanok?

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Vagy most is még javában

Daloltok szent hitet,

Csak a piac zajában

Nem hallunk titeket.

Tán búsmagányban vártok

Szebb, áldóbb korszakot?

Hol vagytok, merre jártok,

Ti ifjú dalnokok?

Oh jertek már, esengve

Várom, hogy jöjjetek,

Koszorúval kezembe’,

Díszítni fejetek.

Míg rátok nem találok,

Én meg nem halhatok,

Oh jertek, ti sóvárgott,

Új lelkes dalnokok?

Forrás: Palágyi Lajos költeményei Bp., 1907.

 

Endrődi Sándor: Gyász

 

Hiába mondom: „Szivem enyhülj

S szüntesd meg fájó könyeid –

A megtörtént csapáson immár

Maga az isten sem segit!”

Nem, nem tudok vigasztalódni.

Egész nap, egész éjszakán

Esengő, hívó hangját mintha

Örökkön, mindig hallanám.

Tudom, a virág sorsa: omlás,

Hullás: az égi csillagé –

De meghalt gyermekért az isten

Kárpótlást valjon adhat-é?

Tudom, hogy életem fájának

Maradt két kedves ága még –

De oh, borulna rám egy erdő:

Ő mégis csak – hiányzanék.

Forrás: Endrődi Sándor összegyűjtött költeményei 1867-1897. II. kötet. Bp. az Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. kiadása 1898.