A
szilaj, szabadszájú költő nagy formai változatosságot teremtett. A régi magyar
irodalom leggazdagabb formaművészei közé tartozik. Máskülönben nem lépte túl a
kéziratos dalköltészet határait. A vers tovább fejlődött benne, de a líra nem.
A finomság Amade verseiben alaki játékká süllyedt. Ő írta első lírai
regényünket, de ez a műve még mindig lappang, vagy elveszett.
Legszebb
verse „Toborzó”-ja. Nyersanyagát
valószínűleg a népköltészetből merítette:
„A szép fényes katonának
Arany, gyöngy, élete
Csillog villog minden felől
Jó vitéz fegyvere,
Szép élet,
Vig élet
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
A zöld mezőn megpuskázik
Nyer az ellenségtül,
A kvártélyban mulatozik,
Nyér a menyecskéktül,
Szép élet,
Vig élet,
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret.
Szikrát üt a paripája,
Nagy városon nézik,
Hogy jó lovas és vitéz is,
Mindenütt dicsérik,
Szép élet,
Vig élet,
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret.
Mind ország, mind az hazája
Félnek és szeretik,
A szép dámák és leányok
Sokszor ágyát vetik,
Szép élet,
Vig élet,
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret.”
Forrás: Féja Géza a régi magyarság – a magyar irodalom
története a legrégibb időktől 1772-ig. Tátra Könyv- és Lapkiadó r.t.
Csehszlovákia 1900.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése