Százezer szememet,
Agyonlátott szememet,
Mind lehúnyom egyszerre,
Mind lehúnytam már.
Jaj nekem, mért nem lehet
Csak egy átokoldó perczre
Megvakúlni bár…
Istengyilkos rettenet!
Százezer húnyt szememet
Húnyva is csak gyötri látás,
Soha többé el nem múló:
Hol most meddő minden áldás,
Mindig látom vérbe fúló
Földemet.
Százezer fülemet,
Agyonhallott fülemet
Mind befogom egyszerre,
Betemettem már.
Jaj nekem, mért nem lehet
Csak egy átokoldó
perczre
Siket lenni bár…
Istengyilkos rettenet!
Százezer holt fülemet
Holtan is csak gyötri hallás,
Soha többé el nem múló:
Hol most káromlás a vallás,
Mindig hallom jajba fúló
Földemet.
Százezer szememmel,
Agyonlátott
szememmel,
Százezer fülemmel,
Agyonhallott
fülemmel,
Menekülve merre
térjek:
Hogy ne lássak,
hogy ne halljak
Mitsem abból, ami
ott lenn
Gyászos tora
vereségnek,
Részeg kéje
diadalnak,
S így is, úgyis
vérázott szenny…
Hogy ne lássak,
hogy ne halljak,
Menekülve hova
térjek?
Végtelenség
legföljéig
Rohanhatnék,
Mennyemből akár
pokolba
Bujdoshatnék,
Mindentlátó
szemeimtől,
Mindenthalló
füleimtől
Soha el nem
szakadhatnék…
Lehúnyom bár
százezer szememet,
Befogom bár
százezer fülemet,
Istengyilkos
rettenet:
Mindig látom vérbe
fúló,
Mindig hallom jajba
fúló
Földemet…
Irigylem, ó jaj
irigylem
- Mert siket és vak
lehet –
Legutolsó férgemet!
Forrás: Az Ujság XVI.
évf. 133. sz. 1918. jún. 6. csütörtök
