Babits Mihálynak
Holdfényes nyírfát láttam, néztem havak rogyását,
A cinke tollát láttam, hallottam bújó füttyét
Hallgattam messze mennydörgést tavasszal, ősszel
Fehér ökröt meg sárgát láttam mezőn merengni
A víz szövését néztem, nap csillagjait abban
Virágot szagolgattam, virágot tapogattam
Virágos zászlók úsztak felettem fönn az égen
Így múlok én el innen nehéz arany szívemmel
Én mindig emlékszem majd fűszálra, harmatcseppre
Lepkére aki nyáron szállott mint néma álom
Emlékszem, emlékszem majd, én ezt el nem felejtem
Bármerre lengek majd vagy ha úszom nem tudom hol
Mélázom, el nem fogyhat belőlem a csudálat:
De gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése