Somló Sándor (1859-1916): Apa és fiú

Az apa szól: „Künn vad vihar zug
S nem nyujtja oltalmát ki sem,
Itt benn védő karom melenget,
Szived megóvja hű szívem.

Az élet vad kenyérharczában
Mindenki ellen, nincs barát,
Dér hull fejedre forró nyárban,
Szived elveszti himporát.

Nem kérdi senki: merre tartasz?
Gonosz-e czélod? Vagy nemes?
Elég ha ég felé sóhajtasz
Hol más is csillagot keres.

- Hogy mersz magasba törve – büszkén
Az égre föltekinteni?!…
… S szidalmazón elkáromolják
Mind, a mi benned isteni.

Levonnak utjok rut sarába
Az aljas árulók, gazok,
Ölelve várnak a mocsárba
Égből aláhullt angyalok…

„Ne szállj a szennyes tengerárra,
Itt béke vár, maradj velem!”
- A gyermek ráborul apjára
S aztán szeliden mondja: nem!...”

Forrás: Tanulók Lapja 2. évf. 23. szám, 1895. jún. 9.