Szabó Sándor: Tavaszi vágy

 
Olvad a hó, indul a patak.
Nemsokára rügyek hajtanak.
Elszáll a tél. Édes istenem!
Alig vártam már, hogy itt legyen.

Pedig tőlem ez nem szép dolog,
Hogy a kikeletre gondolok.
Minden kint dühöngő förgeteg
Szeretteim hozta közelebb.

S kandallónknak fényén, melegén
Hitünk ujult, kigyult száz remény,
Otthonos volt minden kis szoba
Nem is vágynám onnan el soha!

Oh de mikor olyan sok szegény
Dideregve, fázva jön felém.
Kandallóm bár akkor ki maraszt,
Mégis vágyva várom a tavaszt.

Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 18. szám, 1895. máj. 5.