A ballada a lelki küzdelmek rajza s a lélektani igazságon alapszik. Ez pedig abban áll, hogy az, aki vétket követ el, bűnhődik. Arany balladáiban bűnhődések gyanánt a lelki betegségek szerepelnek. A hős a körülmények hatása alatt s a benne uralkodó szenvedélytől ösztönöztetve vétséget követ el, - eléri az isteni igazság karja s nem annyira testileg, mint erkölcsileg megsemmisül.
Példák: V. Lászlót a lelkiismeret súlya alatt káprázatok gyötrik, majd méreg által pusztul el Eduard lelkét szintén a lelkiismeret vádja zaklatja, az Árva fiú mostohája megörül, hasonlóképpen Ágnes asszony és Kund Abigél. Tuba Ferkó bűnhődése a káprázat gyötrődése, Vörös rébéké testi halál. Bor vitézben a leány bűnhődésének alapja a vakmerőség, amellyel legyőzi nőies félelmét s szembeszáll a természet viharával. A Hídavatásban az ifjú lelkiállapota, a helyi és időbeli körülmények magyarázzák rémes vízióját és öngyilkosságát. Bende vitéz szabálytalan viadalának büntetése szintén vízió, majd az őrjöngés. A hősi balladák alapeszméjük fensége s magasztossága által tűnnek ki. Főbb eszméik: az anyai szeretet boldogító ereje, a női erények fénye, a magyar amazon hősies bátorsága, az apródok ragaszkodása és hálája, az erkölcsi győzelem fensőbbsége. A történeti balladák közt szomorú végűek is vannak, tragikus csak Török Bálint sora, ki ingatag, dőre politikájának lesz áldozatja. Az Egri leány megható halála a női vitézség és hősiesség megdicsőülése, az erkölcsi eszme fényes győzelme. Zách Kláraés a család sorsa fájdalmat és levertséget kelt; Endre királyfi túlságos hiszékenységének és tapasztalatlanságának szánalomra méltó áldozata. Szondi halála az erkölcsi győzelem diadala, a Hunyady család szomorú sorsa gyöngéd, megható képe s bús özvegynek és az elhagyott árváknak.
Kedves, derült színezetűek a többi történeti balladák, de mindnyájan kiválnak alapeszméjük fensége és magasztossága által.
***
Hervadása liliom hullás volt
Ártatlanság képe s bánaté.
VÖRÖSMARTY
Mielőtt Vörösmarty a „Szép Ilonka” feldolgozásába fogott volna, e két sort készítette el s e két soron tűnődve, gondolkozva írta meg gyönyörű költeményét, mely először a Bajua Aurorá-jában jelent meg 1834-ben.
Mi a tárgya? Mátyás egy vadász kalandja a Vértes erdejében. Mátyást kerüli a vadász-szerencse, vad helyett a szép Peterdi Ilonkára akad, aki lepkét űzve vetődik közelébe. Mátyás Peterdinél. A lakoma. Peterdi jelleme. Mátyás mint íródeák miben különbözik Mátyástól, a királytól?
Van-e szép Ilonka hervadásában indokolt igazságszolgáltatás? Hiszen ő véletlenül találkozik Vértes vadonában az ismeretlen királlyal, - tehát, nemcsak hogy vétség, de még tévedés sincs benne. Nyugalma, boldogsága úgy száll el, mint megrezzent kezéről első találkozáskor a pillangó. Érzésében hallgatag, vágyaiban szerény s merengésében csendes, - ezzel csak nem követ el vétséget? Miért kell neki mégis elhervadnia? Azért, amiért a liliomnak, melyhez a költő őt hasonlítja: természeti kényszerből! A liliom se vétkes, síne az ártatlanságé, - de élete rövid s pusztulása, hervadása természeti kényszer.
Nem mindig azért pusztulunk el, mert mi vétkezünk, hanem elpusztulhatunk, ha ártatlanok vagyunk is, de más a vétkes. Áldozatul esünk mások vétkeinek, mint a liliom a gyászoló özvegy kezének, aki talán halott gyermeke koporsója számára tépi le száráról s talán éppen akkor, mikor legteljesebb virágában ragyog, s legpompásabban ragyog.
Forrás: Tanulók Lapja II. évf. 2. sz. Budapest, 1895. jan. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése