Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja.
Jöjjetek el, ha temetik,
És lélekharang cseng utána.
Öltözzetek piros ruhába,
A szerelem mártírja volt:
Így mondta, kani mivoltára,
Mikor e földtől búcsúzott.
S én nem hiszem, hogy hazudik,
A szeretője úgy kivágta,
Oly gonosz!... Roussillonig
Nincs bokor, melynek karmos ága
Szert ne tett volna rongy-virágra:
Köpenyét tüske és bozót
Oly kegyetlenül megcibálta,
Mikor e földtől búcsúzott.
Ez volt ő. Nem csoda, hogy így
Rongyokban érte a halála.
S mi több, utolsó perceit,
Még azt is Ámor vad fullánkja
Kínozta, marta, szúrta, vájta,
Jobban, mint kardhegy vagy horog.
Így lett ő mindnyájunk csodája,
Mikor e földtől búcsúzott.
AJÁNLÁS
Herceg, szép sólymok büszke párja,
Hogy mivel lépett meg, tudod?
Jó burgundit szívott magába:
A földtől borral búcsúzott!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
*
Roussillon: az egykori Dauphiné tartománybeli Bourbon-birtok, ahol a költő akkor járhatott, mikor szerelmi bánatában Párizst elhagyva, vándorútra kelt. A K. T. 5. s a N. T. 12. oktávájában említi ezt a sok megpróbáltatással járó útját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése