2019. dec. 1.

Vályi Nagy Géza: Uj kenyér




Milyen oszló, milyen foszló,
Ducoshátu, szép, piros,
Illatos, lágy, hófehér
Az uj, szent magyar kenyér!

Milyen ropogós a héja,
Kivánatos a karéja!
S mily beszédes, mily szelid,
Mikor frissen felszelik!

Lisztjét édesapám hozta,
Anyám keze dagasztotta,
Tán azért is oly szépszinű,
Kalácsnál is jobbízű!

Tán azért száll – hogyha látom –
Ég felé az imádságom:
Ó, édes, jó Istenünk:
Mindig ilyet adj nekünk!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12. sz.1939.

Jászai-Horváth Elemér: Magyar feltámadás




Aradi sáncárok,
Benne vér szivárog,
Ha leszáll az este;
Megmozdul a mélyben,
Sötét siri éjben
Vértanuink teste.

Távolról mennydörög…
Knézics, Aulich, Török,
Pöltenberg, Nagy Sándor
Nem nyughatnak békén:
Fönt az örök égen
Haragos fény lángol.

Sötétség hullt rájuk,
Még szent bitófájuk
Oszlopa is lázad:
Öklük összeszorult:
Sirjukra ráborult
Megint a gyalázat…

Magyar vértanuknak
Teteme nem nyughat,
Mint oláh rög rabja.
Sirból kél szabadon:
Fölsül még Aradon
Az igazság napja!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.

Pósa Lajos: A hü madár…




Hallod-e te, cinkemadár,
Miért nem mentél el
Messze, messze a daruval,
Gólyával, fecskével?
Most valahol szép virágos
Napkeleten volnál:
Nagy, teritett asztalánál
Vigan lakmároznál!

- Napkeletnek minden kincse
El nem csalna innen!
Majd csak ád az Isten,
Egy-egy szemet, egy-egy morzsát
Jobb nekem itt, hol fészkemre
Borul a fa lombja…
jobb nekem itt szegényen is!
- A szivem azt mondja.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.

Móra László: Arad…




A magyar gyászok erdejében
Köd permetez, bús szél zokog:
Gyászfátyolos Arad tövében
Mártirok lelke fellobog,
S mint vérző láng libeg az Ég felé.
- Miénk e láng, miénk! – s az Istené.

Miénk e lány ott messze, messze…
Nekünk világit biztatást,
S igér a meggyötört testvérnek
A hosszu éjre pirkadást,
Egy édes hajnalt s uj napot,
Minőt eddig csak álmunk ringatott..

Tizenhárom láng, szent bitók helyén:
Dicsőségoszlop mindegyik!
Nem gyászt, nem jajt repítünk arra most,
Esküt susognak sziveink.
- Tizenhárom láng, értjük fényetek!
Magyarok vagyunk, szólunk véletek!

Megyünk Aradra mind a négy felől,
Majd egyszer ott találkozunk:
Szabadságoltárt ott emel szivünk
S uj hittel ott imádkozunk…
Tizenhárom láng, áldjuk fényetek,
Hogy hivtatok, és értünk égtetek!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.