Anya és fia - Paczka Ferenc (1856-1925) festménye
Ó, gyermekek, akinek anyja van,
Vigan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja meg áldott jó kezét.
Ha felzokogsz szomoru éjeken,
Ő rád hajol: - „Miért sirsz, gyermekem?”
Könnyezik, hogyha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, - ő is örül veled.
De az árvára vajon ki vigyáz,
Ha téli estén üres lesz a ház?
És ha beteg,kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: „Hol fáj, kis fiam?”
Kitől kérdezze, hogyha itt a dél:
- Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem otthondélután?
Ki varrja be rongyos lett ruhám?
Az árva vajon kinek kesereg:
- Ma bántottak rossz utcagyerekek…
Bármit kérdez, rá senki se felel.
- Jaj, Istenem, anyám miért vitted el…?
Ó, gyermekek, akinek anyja van,
Vigan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
és csókolja százszor áldott jó kezét!
Forrás: Gyakorlati Pedagógia 2. évf. 3. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése