Emberhangyák
nyüzsögnek szerte,
Aratnak
hajnal óta már,
Aranyszedőknek
szőnyegére
Tengersok
kincset szór a nyár.
…
Ma ünnepet ül a határ.
A
munka zajlik egyre, egyre,
Az
Égen itt-ott felhő ácsorog.
Kaszáknak
éles pengéjére
A
búza könnye rácsorog.
A
sok kalász megtántorog.
Meghal,
mint szent csatán a hősök,
Az
emberért a porba hull.
Keresztre
rakják s megfeszítik.
A
szivét elszedik rabul,
S
vérit fogyasztják balzsamul.
Keresztben
már az évi termés.
Megáll
a szorgos sok tenyér.
Letarolt
földön ünnepoltár,
Rajt’
föld véréből nőtt kenyér.
-
Imádság-fénye Égbe ér.
Keresztben
áll az évi termés,
A
mindennapi kenyerünk.
Szegényes,
tépett asztalunkra
Az
Isten adja fel nekünk
És
várja, hogy a szent kenyérhez
Méltók,
- és emberek legyünk!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése