Kibontva
már a zászló,
Magasan
leng, lobog.
Habselyme
szüzfehérén
Az
ősi jel ragyog:
A
Szent-Király keresztje,
Hős
László cimere…
Fel!
Álljatok alája, -
S
vihar nem tépi le!
Ha
sóhaj az életed,
S
a büszke sziv törött,
S
ugy érzed, szörnyü végzet
Hord
gyászt e hon fölött,
S
ha könny a gyöngyöd, kincsed,
S
holt jaj a vig remény,
Jöjj,
himnusszal az ajkon,
S
a Jajjal szembe kélj!
Ó,
gyüljetek alája,
Ti,
vérző magyarok:
Kinek
még él a hite
S
a lelke hün zokog,
A
Nagyasszony néz rátok –
És
biztat mosolya:
E
jellel győzni fogtok!
El
nem buktok soha!
Ha
dus ölében ringat
S ugy dédelget a lét,
Hazádra
gondolj: - s érte
A
kelyhed zuzd ma szét!
S
te, árva, üzött vérem,
S
ti ezren szenvedők,
a
sebeket hozzátok…
Épitsünk
szebb jövőt!
A
szüz Máriás zászló
szent-büszkén
leng, lobog,
Kigyulladnak
a máglyák
S
a hivő csillagok…
A
kettős kereszt ormán
Uj
hajnal bibora,
Fel,
féri szivvel, harcra!
S
nem vesznek el soha!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 6-7. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése