Istenem,
ki vagy a mennyben,
Nagy
jóságod véghetetlen!
Gondot
viselsz a fűszálra,
A
csacsogó kis madárra.
Csörgő
patak, zugó tenger
Csakugy
dicsér, mint az ember.
Fák,
virágok sóhajtása:
Erdő,
mező imádsága.
Lombok
közt, ha suttog a szél:
Én
Istenem, Rólad beszél!
A
vihar is Téged kiált,
Téged,
a nagy dicső királyt.
Szemed
ott csügg a bogáron,
Mint
az egész nagy világon,
Én
rajtam is csüggjön szemed!
Dicsértessék
a Te neved!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése