Nem
az a hős, ki szük mellén dobot hord,
És
felveri a föld hátán a sok port!
Nem
az a hős, ki minden fényes utra
Árnyékot
vet és nyelvét égig nyujtja!
A
hős nem gázol könnyben és aranyban.
A
hős szivében alázat-harang van.
Mikor
a sors nem dobja ránk haragját,
A
hős elbuvik, hogy ki ne kacagják.
Darócot
ölt s mint a mezők parasztja,
A
föld sarát kenyérheggyé dagasztja.
Vagy
a vadonban szövi medve-álmát
És
mint a szent, káprázatos csodát lát.
De
ha iszonyat zug végig a földön,
A
hős az éjből Toldiként előjön.
Amit
őrült kéz szétszort és lerontott:
Helyére
tesz minden követ és csontot.
Birokra
kél a végzet-farkasokkal,
S
villát ragad, ahol szemét, mocsok van.
Babéresőt
szór rá a rettegő nép,
Mikor
a füstből és lángból előlép.
Körülötte
kigyulladnak a fáklyák
S
minden idők és népek megcsodálják!
Forrás:
Gyakorlati pedagógia 4-5. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése