Berde Mária: Örök tagadás

Berde Mária

Forrás: http://www.3szek.ro/load/cikk/16699/berde_maria_es_a_szentsegvivok_-_bogdan_laszlo

Tagadlak. Hányszor megtagadlak!

Nem háromszor, de hússzor egy nap.

Másra simul szemem sugára,

Mosolygok a más mosolyára,

Ha hallgatom, hogy más mit suttog,

Ha léhán, dőrén visszasúgok.

És ha rólad beszédbe kezdnek,

Ajkam nem ég, pillám se reszket.

Odavetem félvállról, sebten:

Hát - elfeledtem.

 

Ó, mind hazugság!

Csak hogy ne sejtsék, hogy ne tudják:

Hogy véled kelek, véled fekszem,

Emléked tüzénél melegszem.

Görcsösen, némán átkarollak:

Tört roncsa zátonyult hajómnak.

Első reményem, első álmom,

Utolsó üdvöm, végsugárom.

Betöltetlen, égi ígéret,

Titkon, éjjel szenvedek érted,

Hogy meg ne sejtsék, meg ne tudják,

A nappalom: merő hazugság. 

Berde Mária: Nem tudom

 Huszár Boglárka: Egyedül

Forrás:  http://www.hotdog.hu/Gondolatmenet

Ifjúságod nagy, izzó lobogása

Alvó lelkembe tűzcsóvát vetett.

Aludtam, és a vállam megragadtad,

Hogy megmutasd az életet.

Kapuk nyíltak meg, s a világba hívtak,

És fölpattant sok-sok titok.

Alig voltam tiéd, de annyi rózsát

Az élet többé nem nyitott.

 

Be jaj volt, amikor nyomod vesztettem,

Fölvertem érted nappalt, éjszakát,

Követeltem és könyörögtem érted,

S éreztem éven, száz mérföldön át

Szíved verését, vergődéség értem.

A ködben, árnyban hol vagy, mily úton,

A milliók közt merre vitt a lépted:

Ma sem tudom... 

Berde Mária: Szívdobogás

Oly halkan ver a szívem, mint az álom,

Csak nézem, hogy huny napra nap,

Üdvösségünk percétől minden perccel

Mind távolabb esünk, mind távolabb.

Csak nézni némán: a tavaszra nyár csap,

És izzó nyárra ősz borul,

S te sose nyitod többé meg kilincsem,

Hogy még egyszer elémbe hullj.

 

De néha látlak. Holdtalan, vak éjen

Dermedve fekszem párnáim ölén:

Akkor lehull a tér s idő közöttünk,

Testetlenül, némán hajolsz felém.

Az élet nem, csak álom köt már össze.

Kihunytak egymásért a nagy tusák,

S csak nézzük egymást. Két árny. Két magunk keresztje.

Két meddő ifjúság. 

Berde Mária: Szomorúság

A vízre künt nyíló lombok hajolnak,

Lemosolyog a kéklő végtelenség,

Alatta céltalan cikázó fecskék -

Csicsergő fecském, könnyű kedvem, hol vagy?

Feslő pünkösdi rózsák ostromolnak,

Ablakomon erdőn benéz a jázmin,

Galambok jönnek csókolózni játszin -

Búgó gerlém, kacagó kedvem, hol vagy?

Nem látod: színes pillangók bomolnak,

Bekergetőznek hozzám, várva várnak,

Hát csak neked fagyott, pergett le szárnyad? -

Bohó pillangóm, tarka kedvem, hol vagy?

Berde Mária: Az ablaknál

Henri de Toulouse-Lautrec: Nő az ablaknál
Forrás:  http://www.amilapunk.hu/eozin/vankepem/impresszionizmus/degaspicasso.html

Úgy jön valaki, mintha te jönnél,

Szívem ritmusára verődik lépte.

Most hal az alkony kinn a sötétbe.

Úgy jön valaki, mintha te jönnél...

Csönd. A nagy óra dermedve hallgat.

Léptei, mint a villanyütések,

Dermedő csöndbe belenyilallnak.

Úgy jön valaki, mintha te jönnél,

És fölijednek aluvó gondok.

Aluvó vágyak, aluvó álmok

Fölriadnak, mint fölvert galambok.

Úgy jön valaki, mintha te jönnél!

A szemem könnybe', az arcom lázba',

A vállam, testem tüzes palástba',

Halott szívem most lobogó katlan,

Mindjárt megpattan -

S ha jutalmul annyi sóvár kínért,

Kínos tűzért és tüzes könnyért,

Ha végre, végre mégis te jönnél! 

Berde Mária: Merengés

Forrás: http://www.eozin.eoldal.hu/fenykepek/jartamban-keltemben-fotozgattam/kovacs-margit-keramiai-/anyam.jpg.html

Anyám -

A gesztenyék ezergyertyásan állanak.

A nap öléből omló aranysugarak

Eloszlatják az égről, íme, a borút:

Anyám - csak mi leszünk örökre szomorúk?

 

Anyám -

Csak hozzánk nemtér soha, soha gyógyulás?

Te ifjú voltál egyszer és fehér ruhás.

Be szép volt, hogyha úgy vasárnap reggelen

Felöltöztél, hogy a templomba jöjj velem.

Dúdolgattál, fésülted nagy, sötét hajad,

Anyám - az az idő már sose tér meg?

Én sose leszek, többé soha gyermek,

S a te hajad örökre ősz marad? 

Berde Mária: Mindenki elhagyott

Forrás: http://www.festomuvesz.hu/kosaattila/

Mindenki elhagyott.

    Az emberek.

Akik szárnyam kibonták s fölemeltek.

A világ, aki hetyke sok csatát,

S nem tiszta szívet várt, lobogó lelket.

 

Mindenki elhagyott.

    Az álmaim.

Szárnyuk-törött, hímporuk-vesztő pillék.

Halvány vagyok, mint hervadó virág.

És úgy sütöm le pillám, mintha sírnék.

 

Mindenki elhagyott.

    Nincs senki már.

De visszajár, még visszajár egy árnyék:

- Semmit se fáj, hogy minden elhagyott -

Ő fáj még. Fáj még...  

Berde Mária: Lázak

A város, a város ... az utcasorok,

Libegő füst és szorongó házak,

Az aszfalton tovasiklik a nap -

Szívem, sose látlak.

 

A város, a város ... a parkba futó,

Sűrű sora vén, dús gesztenyefáknak,

Aranysugarakban már hull a levél -

Szívem, sose látlak.

 

A város, a város ... a víz odalent,

Felette híd, lent feszülő árnyak.

Ne nézz le, szédülsz. Szédülni jó -

Szívem, sose látlak.

 

A város, a város ... bár kutatom,

Szívem, a városban már sose látlak.

S álmodom néha: állok a hídon.

Szédülök ... várlak.  

Berde Mária: Búcsú

Forrás: http://www.theartgallery.com.au/karinskold/

Nem a szobától, amely ott maradt

Idegen fészkül, idegen tanyának.

A szögletekben megvonul az emlék:

Aranypók szőtte, láthatatlan szálak;

Nem a küszöbtől, amely néma lett,

Nem mondja senkinek: e szoba szentély,

Itt hulltam az öledbe, itt szerettél -

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

És mégse érted néztem vissza úgy,

És mégse tőled búcsúztam el akkor -

Az aranykorra csapódott az ajtó,

És kialudt egy kéve fenn a napból.

Minden, mindentől búcsúztam, mi szép,

Merész vágyaktól, hősies tusáktól,

A tűztől, egész eddig-életemtől:

Az ifjúságtól. 

Berde Mária: Csönd

Forrás: http://erzesekszerelmekversek.hupont.hu/

Nem aki lomhán és sugártalan jő,

Az agyra gondot és a szívre gyászt hoz,

Nem az a csend borul le néha rám:

Koronás, hermelinpalástos...

 

Alkony szitál, és át az ablakon

A kora május zsongva leskel,

Kezedben izzó muzsikájú könyv,

Úgy állunk összehajló testtel.

 

És én a hangodon keresztül

Behunyt szemmel iszom a lelked.

És elhallgatsz. És ez a csönd.

A fejed a vállamra ejted...  

Berde Mária: Kísértet

Forrás: http://csatweb.csatolna.hu/tagok/elbi/tecso/hanyatlo/arnyek/index.htm

Izzott a nyár - nem baj, hogy elmúlt.

Nem fáj: a rózsa sírva elhullt.

De néha látom még a kertet,

Most hervadtam, kifosztva dermed.

S az erdőt túl a néma kerten,

A keskeny ösvényt hóbeverten.

Gallyat a szél a padra tördel,

A hold a hegy mögül kibukkan,

Mint rém, aki kísértni jő fel,

És akkor látom: ott egy árnyék,

Ki egy kis tűzért visszajár még,

Az avarban aluvó nyárért,

A hó alatt lábam nyomáért.

 

Ez fáj ... úgy fáj ... csak ezt ne tudjam. 

Berde Mária: Zsoltár

Waterhouse,John William festménye

Forrás: http://www.oel-bild.de/Rosen-im-Mai.htm

A parkba mindennap lenéztem:

A május járt lent. Oly csudás!

A parkban húsz májusfa állott,

Mind halvány menyasszonyruhás.

És akkor mindig összefontam,

Imára törtem a kezem.

- Felejtsen el engem a május,

Ha rólad elfelejtkezem.

 

És minden este csillagos volt,

És minden éjjel járt a hold.

Ablakon át ágyamra hullt

Ezer ezüstös csipkefolt.

Az éjfél ablakomba állt:

Nézte, a holdat hogy lesem.

Vakuljon el a hold előlem,

Ha rólad elfelejtkezem.

 

A hajnal akkor úgy talált meg:

Testem törött, hajam kuszált.

Az álmok bársony pilleszárnya

Aranytarkán szememre szállt.

Izzó fullánkra váljon méze,

Amikor ajkamra veszem:

Keseredjék meg édes álmom,

Ha rólad elfelejtkezem!

 

Legyen a világ nagy koporsó,

Sötét, keserves és hideg.

Ne kelljen többé senki se,

Ne kelljek soha senkinek.

Lékelt hajóként elsüllyedjek,

Boruljon éjbe a szemem,

Felejtsen el engem az Isten,

Ha rólad elfelejtkezem.  

Berde Mária: Tenger

Szép? ... Ugye szép?

Ugye a víz folyó szivárvány?

A köd: mint fátyoling

Pihegő lányon, aki márvány.

S az ég s a víz. Ez szerelem.

Ugye ölelnek, összefolynak...

Álmodni, állni jó a parton.

Ugye ma szép? ... De holnap...

Oly szomorú az égperem.

A messzibe egy bárka vész el.

Még villan egyet. Nézd, szívem!

Szívem, te sírsz. Te engem nézel... 

Berde Mária: Mignon dalok - részlet -

Forrás: http://blogol.hu/comment.php?log=2414440

..... 

IV.

Mégis: ha látnád, hogy szenvedek,

Ha látnád: lelkem mily beteg,

Ha tudnád, hogyan élek én,

Hogy szívem mily üres, szegény,

Ha látnád vállam, amely pálma volt,

Hogy megtörött, hogy meghajolt,

Ha egyszer látnád szemem sugarát,

Hogy néma könnyeken tör át,

Hogy már mosolyom többé nem fakad,

Hogy ajkam többé nem cseveg:

Eljönnél - bár az ég reád szakad,

Ha tudnád, hogyan szenvedek.

..... 

Berde Mária: Hogyan?

Heinrich Vogeler: Vágyakozás (álmodozás)

Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Heinrich_Vogeler_Sehnsucht_%28Tr%C3%A4umerei%29_c1900.jpg

Mint alvó gyermek éjfél karján,

Oly némán, némán.

 

Mint pásztortűz bent, messzi éjben,

Oly mélyen, mélyen.

 

Mint élő tűz hamuban, titkon,

Mint felhőből kicsapó villám:

Oly izzón, izzón.

Berde Mária: Múlt

Mint búvópatakot mély torkú szikla,

Úgy nyelte be szerencsém rég az élet.

Tengernyi napsugár fekete éj lett.

Tenger csillagból nincs egy árva szikra.

 

És mégis: néha mintha fény vakítna,

Szemem behunyva, sápadtan mosolygok,

És könnyem indul, szinte enyhe, boldog.

Mintha egy tündérkéz szívembe nyitna.

 

Ó, mélyen - elfalazott vaksötétben,

Nem látni bár, még most is minden úgy van,

Mint hajdan, sértetlen, szent, drága épen.

 

És elvakít opálos tündöklésben

A múlt, ha néha egy parányi résen

Az emlék tünde holdfényként besurran.