2013. júl. 30.

Ábrányi Emil: Mosoly



Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly. 
 
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. 
 
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát. 
 
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! 
 
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam. 
 
Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt. 
 
Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre! 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése