Radványi Sándor (1900-?): A föld

  

Hej, ősi föld… te örök izzó katlan:

Mely forrongva egyre, forrongva szakadatlan.

 

Míg rajtad földi férgecskék mozognak,

Az ős erők bent új munkába fognak.

 

Te föld, te bűnök, szerelmek tanyája,

Te föld, te kincs, te test, te hegy, te bánya.

 

Te minden titkot emésztő, te drága,

Te csillagok között Isten virága.

 

A végtelenbe forgó, izzó katlan,

Mely örök vagy az Isteni parancsban.

 

Te légy a sírom, testem beléd váljon,

A lelkem pedig Istenhez találjon.

 

Forrás: A Természet 21. évf. 7-8. sz. 1925. ápr. 1-15.

Radványi Sándor (1900-?): A hangya és a tücsök

A tücsök és a hangya egy domboldalon beszélgetnek a kótaji határban. Hajnali idő, lágy déli szél lengedez…

A tücsök:

Minek az a dolgos élet?

A Napocska alig ébred,

Ti már dolgoztok serényen,

Egy hangya sincs, ki henyéljen!

Én egész nap énekelek,

Napjárásra rá se vetek.

Csak magamnak citerázok,

A világra fittyet hányok…

A hangya:

Nem úgy van jól, kedves testvér;

Az élet úgy semmit sem ér,

Ha nincs munka, nem lesz kenyér:

S mi lesz, ha jön a hideg tél?

Amíg lehet dolgozgatunk,

Így a télben csak megvagyunk:

Nem szomjazunk, nem éhezünk,

Serény munka az életünk…

Forrás: A Természet 20. évf. 13-14. sz. 1924. júl. 1-15.

Radványi Sándor: Május sóhaj

Május! te régi bűvös álom,

Te elszállt gyönyörű tavasz…

Az ifjúságom nem találom,

Bandukolok a nyári tájon…

Szívembe új vágyat fakassz!

Fehérfürtös akácvirágok

Temessétek el álmaim…

Míg múltam ablaknál állok,

S egy régi estre visszavárok:

Elszáll a dal, halk szárnyain…

Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II. évf. (1926) 3-4. sz.

Radványi Sándor: Esti nóta

Ifjúságom: - holdkorong,

- Az életen elborong,

Az öröm haj, - elkerül

A szívemen bánat ül…

Éldegélek nesztelen…

Megkínoz a szerelem.

Meggyötör a vágy, a dal…

- Hová lett a diadal?!

Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II. évf. (1926) 1-2. sz.