Április 1-jén született. De
valószínűleg nemcsak ezért tartották sokan és sokáig főképp humoristának. A
maga korában erre első elbeszélései is okot adhattak. Az Esték egy gyikanykai tanyán novelláiban a derűs humorral és lírával
ábrázolt vidéki miliő mesei, fantasztikus elemekkel keveredik. De tartották
realistának is, aki éles szemmel vette észre és gyakran a szatirikus túlzás, a
fantasztikum eszközeivel ábrázolta az orosz élet visszásságait, a nagybirtokos
nemesség, a földesurak korlátoltságát, a vidéki elmaradottságot. A Mirgorod és az Arabeszkek elbeszéléseit, köztük a történelmi tárgyú Tarasz Bulbá-t, a Régimódi földesurak-at szokás Gogol realizmusa bizonyítékainak
tekinti. Fantasztikus elbeszéléseit, amilyen Az orr vagy a Köpönyeg,
viszont a szatirikus túlzás remekeinek tudhatjuk. Az Egy őrült naplója pedig minden fantasztikus és szatirikus elemével
együtt főképp lélektani remeklés.
Legnagyobb vállalkozása, a Holt lelkek mindezt egyesíti magában.
Nem kevesebb, mint egész Oroszország bemutatását tűzte ki céljául az író, s
ehhez legalább annyira járul hozzá az elragadtatott pátosz, mint a szatirikus
bírálat. A művet poémának nevezte, s a legkevésbé sem ironikus szándékkal. Úgy
vélte, a Holt lelkek első kötete
Oroszország egyik arcát mutatja, s meg kívánta rajzolni a másikat is Sőt ezt
bizonyára meg is tette. A regény második kötetét azonban állítólag nem sokkal
halála előtt megsemmisítette. Bár újabban ezt is vitatják, van olyan
feltételezés, hogy szállásadója, akit kompromittált volna, rejtette el, s a
kézirat, amelyről lelkesen nyilatkoztak az egykori felolvasások hallgatói,
azóta is lappang, talán éppen a KGB raktáraiban. Ez volna csak igazán gogoli
történet!
A revizor című komédiáját, melynek ötlete állítólag Puskintól
származott, 1936 áprilisában mutatták be Pétervárott. A cenzúra ellenében maga
a cár engedélyezte. Ezt az első változatot a szerző később alaposan átdolgozta.
Ez volt az első orosz színmű, amely a budapesti Nemzeti Színház színpadára
került (1874), Szentkirályi Albert fordításában. Mostanában Mészöly Pál és
Mészöly Dezső fordításában szokás játszani, korszerűbb és hívebb magyar
szövegét is elkészítette azonban Szilágyi Ákos 1984-ben.
Gogol Velikije
Szorocsinciben született, a poltavai kormányzóságban, kozák kurtanemesi
családban. Gimnazistaként kezdett írással, festészettel, színészettel
foglalkozni. Húszesztendős korában külföldi utazást tett Európa északi
városaiban, majd hivatalnokoskodott, hamarosan azonban már csak irodalommal
foglalkozott. Közeli kapcsolatba került Puskinnal is. Volt adjunktus a
pétervári egyetemen, ezt azonban hamarosan otthagyta. Ezután hosszabb időt
töltött Rómában, Párizsban, és Jeruzsálembe is elzarándokolt. Utolsó éveiben
vallási miszticizmusba esett, ennek tanúsága a Válogatott leveleim című kötet, mellyel Belinszkij élesen vitába
szállt. Elboruló elmével halt meg Moszkvában 1852. március 4-én.
Jelenteőségét
Dosztojevszkij fogalmata meg a legtalálóbban, amikor azt mondta: mindnyájan
Gogol köpönyegéből bújtunk ki. Valóban, az orosz irodalomban máig érezhető a
hatása.
*
