Pető Gábor (1952-1995): Csapás csapásra élve…

Csapást csapásra élve,
bolyongok sírok között.
Keresem a magamét,
Nincs!
Tini koromban reménykedtem
Abban, hogy a kóbor
kutyák elkaparnak az árok
szélén…
Urbanizációs valóságunk
Eltüntette az árkokat…
Csak a kidobott, kóbor
Kutyák maradtak,
Szerencsétlenségem már
Nem tudják elfeledni.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 20. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995):Márciusi kék ég…

 
Márciusi kék ég, hatalmas és sötét
végtelen
távolban az erdő felett űr nehézkes
felhők, lábuk földig ér
a fák csupasz ágai mint megannyi
kéz kapaszkodnak beléjük kétségbeesetten,
a langyos déli szélben szinte vonaglanak tavaszra várva.
A folyó halkan csobog alámosva a
meredek partokat, melybe egy öreg
fűz kapaszkodik kétségbeesetten
koronája már-már a vízre dőlt
felcsapó hullámok rázzák meg vékony gallyait.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Miért válogatna az élet?...

Miért válogatna az élet?
Lehetsz okos, vagy tisztelt
barom.
Ugyanott végzed, a
ravatalon.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 19. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Prolik suhannak…

Prolik suhannak, fő tahó
a vezér, új a gazdagok
virítanak, benyalnak
semmiért. Hiába új ez
a város förmedvénye,
indulatom megmarad
legyek az angyalok
földje, bánatom nem marad. Mindörökre.
Anyaföld.
Életem delén túl, mindig
te jutsz eszembe, te a
sírba ment, s maradtam utánad,
a sok éve haldöglő.
Van igazság a világon?
Gazság az bőven akad,
engem is sűrűn látogat a
kaszás. Nem is jogtalanul.
Én még vegetálok élni,
emléked örök marad.
Fáradt emlékek, homályba búvók,
már nem magyarázza meg senki,
az utódod vagyok!

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 18-19. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Rosszkedvű

Meghalva élni, nem
művészet, pocsék
dolog.
Koldustól is
kölcsönt kérni
szemét dolog.
Egy fillérem van,
a halálom, aki
a nyomorulttól
kölcsönt kér, nem a
barátom. Ne kérjen.
Adok Büszkeségem még
A régi = amíg én adok…
Kaphatok!

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 18. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Drága Krisztusom…

 
Drága Krisztusom,
miért hagyod a
benned hitt, és
hívő gyökerektől
eszméktől, láncoktól
elszakadt senki fiad,
arra a keresztre szögezze
magát? Neked ez jutott,
én érdemtelen vagyok
megváltónak lenni.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 17. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Annak a bizonyos „56”-nak az emlékére

Ahogy Petőfi mondta,
„Feltámadott a tenger.”
Az elnyomás, nyomor, gyilkosság
Tengere! Kilencmilló
magyar nézett
farkasszemet a sarló –
kalapács díszített vörös lobogóval!
Sokan elpusztulunk,
kit testileg-lelkileg
nyomorékká tettek…
De vagyunk! Magyarok!

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 17. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Az alá nem írt mondatok…

Az alá nem írt mondatok,
elhallgatott gondolatok,
feltették a kérdést.
Miért stagnál a készülődő,
küszködő demokrácia?
Amíg a T. Ház csahosai
abba hülyülnek bele, hogy
saját választókörzetükben
mi a gond. Mi lesz az
elszakított magyarsággal?
Mi lesz, az isten tudja
hanyadik földosztással, amit
már becsületesen tönkretett
a kommunista rablógazdálkodás?
Legyen olyan a T. Ház,
hogy kapaszkodjon egyes kijelölt
irányhoz. Amíg személy elleni
tyúkperek folynak a pluralizmus
védjegye alatt, addig csak
a napfelkeltét várhatjuk.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 16. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Elkerültünk már sokat…

 
Elkerültünk már sokat,
álmokat, feledést, szerelmet.
Vágyaink egybefolytak, és
mégis úgy hiszem néha,
mikor az álom nem látogat,
lehet, hogy mégsem
nyertünk többet, mint régen,
- mikor csak beszélgettünk –
s szőttünk ábrándokat.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 21. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Azt hittem régen elmúlt

Azt hittem régen elmúlt
a kimondatlanul őszinte bánat
ami régen elmúltnak tűnik.
Párnám alatt alszik és néha
szomorúan felébred. Rám pillant.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 21. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995):A városi csoda…

A városi csoda, mimóza nőtt
a fal tövén, s kinyílt minden
virág.
Hazug mesét súgnak a fák.
Házak, terek, kapualjak
magányos vándorok.
Elhagyott kapualjak,
feltámadunk a semmiből,
Ne írd le, mert írhatatlan.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Elmúlt az éj

 
Elmúlt az éj,
szememből kiment az álom.
Őt azért érzem,
Újra várom.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 22. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Mondd ki, ha mered…

Mondd ki, ha mered, mit nem tettél soha,
hülye az élet, általam ostoba
falak közé zárt ócska szoba.
Színes ringy-rongy, csiricsáré kacat
csúnyák meg szépek, szűzlány és cafat
Ringyó az élet, az erőszak kurvája,
barátja erősnek, gyenge mostohája.
Szűk ketrec ez, jól megépített
ravasz csapda, próbálj csak kitörni,
nem ismersz magadra.
Ha lelked kiszabadítod,
tested rab marad.
Becsuknak, kényszerbe bújsz,
s nevetve mutatnak rád
- igen, degenerált…

IM MEMORIAM VÁROSHÁZ UTCA
 … FŐSOROZÁS…
Pető Gábor 71. IX. 7.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 25. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Gyönyörű kék szem éjszakája…

Gyönyörű kék szem éjszakája,
legszebb emlékem reája,
tudom, hogy beteg vagyok,
és megdöglök,
az örök szerelem nem
kisördög…
Vágyakozni immár lehetetlen
dolog,
hogy együtt voltunk boldogok.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 25. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Fáradt lábam az utat kereste…

Fáradt lábam az utat kereste,
gyomrom üres volt, torkom száraz,
tegnap este.
Hozzád indultam valamikor, de
megállított az alkohol,
és néhány jó barát
tegnap este.
A mai virradat ködöt hozott,
sínek között botorkálok,
utat keresve.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 26. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Elkerültünk már sokat…

Elkerültünk már sokat,
álmokat, feledést, szerelmet.
Vágyaink egybefolytak, és
mégis úgy hiszen néha,
mikor az álom nem látogat,
lehet, hogy mégsem nyertünk
többet, mint régen
- mikor csak beszélgettünk –
s szőttünk ábrándokat.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 26. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Azt hittem régen elmúlt…

 
Azt hittem régen elmúlt
a kimondhatatlanul őszinte bánat
ami régen elmúltnak tűnik.
Párnám alatt alszik, és néha
szomorúan felébred. Rámpillant.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 26. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): What can do it, for your Love?

Anithing or nothing?
This is everibody else.
Otti te édes, Otti te drága,
nincs a földnek ilyen szép virága.
Ki rámhajoltál, s átkaroltál.
Boldogságunk határt nem ismerve,
talán a zsidók örülhettek így,
mikor alászállott a manna.
Mi boldogabbak voltunk.
Én nem feledem első ölelésed tündérem,
első szerelmem „Ottilia”!

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 27. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Szeretnék egyszer mindent áttekinteni…

 
Szeretnék egyszer mindent áttekinteni,
kikristályultan, tisztán, ragyogón.
Ahol nem üldöz zsarnok rendszer,
szabadnak hitt lumpen világ.
Ahol a strichelő kurva nem mondja:
Kopj le elvtárs! Itt urak szórakoznak!
A tegnapi urak, ma fenevadak –
Bár lenne mestervadász -, mint
Tell, vagy Robin Hood – aki félre
köpve mondaná: - Ez volt az utolsó
nyomorult.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 16. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Rothadó életem vegetál…

 
Rothadó életem vegetál,
szikrányi életem menteni próbálom,
de nem sírkeresztek áron.
A halál bekerít, van aki
várja, van aki tudja: nincs
tovább. Bolyongó életünkben
csak az a furcsa, egy
nyomorult tóvizet, néhány 
könnycsepp, pár hónap fekete
ruha, az élet megy tovább.
Meghalni, aludni, mindörökké…
Jó, bevett szakács.
De van akit Isten
arra teremtetet,
higgyen a Szent keresztnek,
leköpve a poklot, világot
teremben, a gyászvacsorán
a hulla részegek, sajnálkozók
lesznek elgondolkodók, kit is
gyászoltak, magukban a valót,
fel kezdik fogni a semmibe
markoló kéz igazságát.
Az élet örök körforgása nyitott
mindenki az örök ágyba.
Mert van világ más is.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Szerezz házat és gazdag feleséget…

Szerezz házat és gazdag feleséget,
telket, autót, aranyat, értéket
még boldog is lehetsz, boldogabb
mint én 
Itt a periférián.
Nem adok kölcsönt mert semmim sincs
egy rongyos farmer a barátom
- hogy szükségből? – ezt belátom.
Lázadó énem néha többet követel,
de józan eszem azt diktálja nem.
A periférián minden más,
ész, erkölcs, hit, és szomszéd locsogás.
Részegen jön haza a Bunkó Jankó,
de holnap kitanít miért volt fasiszta Franco.
Mezeipocokszerű sváb pofozza feleségét,
nem ismeri fel rejtett értékét,
utált ellenségét érje minden vád
ő már idejében lefektette a banyát.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 14-15. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Történet Zsu-nak

Volt egyszer egy tudod mi
azt hittük akárki
rájöttünk
nagy senki
aztán sétáltunk mosolyogva
és ott a sarokba
- titokban – 
megcsókoltalak.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 14. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Történet N-nek

 
Együtt ültünk az árokparton
lábunkat lógatva
- nihil –
mondtad te
nem voltál ostoba
aztán naplementét néztünk
és vártunk…
mégsem jött csoda.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 14. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Sodort, sodort az élet…

Sodort, sodort az élet
rájöttem
ajándék a kímélet.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Te mindig olyan bolondokat mondasz…

 
Te mindig olyan bolondokat mondasz,
érvelt szülőatyám, hallgatva a rádió
salátáját. Vegyesfelvágott, a bal fülön
Kossuth, a jobb fülön lapulj föld.
Én amit tudok, magamnak köszönhetem.
Semmi paraszt népfőiskola, gallicus,
és egyéb ilyen bacilus. Amennyiben
a tudásomra, műveltségemre kíváncsiak,
hozzanak össze a család által
vélt hős, okosokkal. Napnál korábban ébredett
fröcsögő szájú, tojásbólkelt
politikussal. Ők néznek szembe a
múlttal? Szerelmi vágynak fiatalok
voltak, s most megmagyarázzák
nekem, aki átélte, ki volt Lenin,m
és Stalin. Ők nem lengettek vörös
lobogót Ferihegyen, mikor a főtisztelt
csíkosnadrágos, a szorosan mellettem 
álló, angyalföldi szerelmem lakkcipőjét
széttaposta: Undor. Sajnos, akkor nem lehetett
belerúgni, akkora volt a készültség.
Én ugyan gyilkolni tudtam volna, de a
kislány visszafogott. Ez a moslék
söpredék kér tőlünk, öénzes, zenés
búcsúztatást? Mi fizessünk azért, mert
a Szovjetunió diszkriminált?
Soha! Amit főzött a csőcselék,
falja fel, aztán pukkadjon meg
tőle. Magyar mártírok sírjai
díszítik a tajgát. 45 évig rabláncon
voltunk, hóhérok fizessetek!
Érzelmileg olyanok vagytok, mint a
veszett kutya, ki sintérre vár.
Öljétek egymást otthon, Debrecen
után Murmansz, nem klíma változás?
Nagyon népszerű hely Kola
félsziget. Onnan figyelni lehet a Baltikumot.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 13. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Szatíra a szatírához ciklus

 
Amikor én még kopasz voltam…
(Jámbor Sándor verse)
Néha napján ha megszáll a révület
eszembe jut gyermekkorom
midőn kopasz voltam, mint egy ülep.
Ám hajam kicsapott medréből
eltakarva szemet és fület
zsíros, büdös tincsekből
formálva torz fürtöket

- Maslit bele! – ordít apám
- Maslit – mert nem tűrhetem!
S én kötök bele piros maslit
„Jámboran” meghajtván fejem.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 10. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Tudom sohasem vártál…

Tudom sohasem vártál.
Szívem mélyén mindig vártalak.
Könnyeim befelé folytak,
mikor azt mondták
rongy alak.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 10. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Régmúlt nyarak…

 
Régmúlt nyarak, eltűnt idők
felhőtlen gyermekkorom
szorít, feszít a fájdalom,
mert jól tudom végem;
többé sohasem lehetek
tisztaszívű, ártatlan gyermek.
De ha szemedbe nézek
- zöldje megremeg –
s a homályon átdereng
a múlt, homályba bukó talány
szőke kisfiú, és barnahajú lány.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 10. old. – Bp., 2003.)

Pető Gábor (1952-1995): Köztetek élek…

 
Köztetek élek, de távol tőletek
elmentek mellettem, rám se nézzetek.
Az ész elvesztette az értelem fonalát
s valami rég motoszkál
itt benn a fejemben.
Dúl káosz, pokoli zűrzavar
őrjít éjjel és nappal felkavar.
Szeretek és gyűlölök szenvedéllyel.
De ha az idők sóhaját érzem,
por leszek és elveszek a kéjben.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)