Pósa Lajosné (1867-1953): Csak fáj ez az élet

Csak fáj ez az élet,

Akármilyen szép is!

Mennyi felhőt hordoz

A virágos föld is,

A csillagos ég is!

Mennyi könnyet sírunk,

Mig egyet eltépünk!

Felhőben születik,

Felhőben is hal meg

Minden reménységünk.

Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése

Pósa Lajosné (1867-1953): Az a fehér kis ház...

Mikor a csillagok kigyúlnak az égen:

Azt a fehér kicsi házat,

Hol a lelkem rég tanyázgat,

Gyönge két karommal fölépítem szépen.

S befuttatom minden éjjel

Iszalaggal, zöld repkénnyel.

Csillagos éj tüntén tova száll az álom...

A kelő nap sugarában

Összeomlik kicsi házam,

Úgy elhordja a szél: a nyomát se látom.

Iramlik a födelével,

Iszalaggal, zöld repkénnyel.

Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése

Pósa Lajosné (1867-1953): Keresem a lelkem...

Ugyan mi lelt engem?

Semmihez sincs kedvem!

Olyan vagyok, mintha

Nem is volna lelkem.

Mint ősszel a kihűlt

Üres fecskefészek,

Olyan árvaságot,

Pusztaságot érzek!

Hova lett a lelkem?

Merre vitte szárnya?

Talán a leveles,

Lombos erdőt járja?

Sátoros utait

Be is futom végig,

A kerek tisztástól

A kanyargó érig.

De sehol se hallom

Szárnya suhogását,

Csak a fák, csak a fák

Szomorú zúgását.

Hátha ott rejtőzik

Egy ágon valahol?

Csalogány képében

Hátha fölsír, dalol?

Nem sír föl, nem dalol!

Mindhiába várom.

Keresem a lelkem,

Vajjon hol találom?

Felverem a dombot,

Vadvirágos rétet...

Sorra megkérdezem

A tarka lepkéket.

Nem tudnak-e róla?

Merre bujkál? Hol van?

Nincs-e kiterítve

Egy tüskebokorban?

Egyikük se látta

Se földön, se égen:

"Erre kergetőzött

Valamikor, régen!"

Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése

Pósa Lajosné (1867-1953): Azóta

De sok öröm halt meg,

De sok bánat született,

Amióta mindörökre

Megfogtad a kezemet.

Hány tövises úton

Vezettél idáig!

De virágos ösvény

Még maig se látszik.

Meddig kell még mennünk?

Megleljük-e valaha?

Nem lepi-e be előttünk

A korai tél hava?

Ne temesd el, Atyánk,

Fáradt lelkünk álmát!

Fogd meg az időnek

Havat szóró szárnyát!

Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése

Pósa Lajosné (1867-1953): Őszi verőfény

De szeretem az ősz

Méla verőfényét,

Hulló leveleknek

Zizegő zenéjét!

Őszi verőfényben

Forrt össze a lelkünk,

Rózsahervadáskor

Nyílott a szerelmünk.

Rózsa hervadása

Legyen elmulásunk,

Őszi verőfénybe

Olvadjon be álmunk. 

Őszi verőfénynek

Méla mosolyába,

Költőző madárnak

Búcsúzó dalába!

Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése