De sok öröm halt meg,
De sok bánat született,
Amióta mindörökre
Megfogtad a kezemet.
Hány tövises úton
Vezettél idáig!
De virágos ösvény
Még maig se látszik.
Meddig kell még mennünk?
Megleljük-e valaha?
Nem lepi-e be előttünk
A korai tél hava?
Ne temesd el, Atyánk,
Fáradt lelkünk álmát!
Fogd meg az időnek
Havat szóró szárnyát!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése