Tudom én azt, érzem én azt,
Valami azt súgja:
Nem lesz derűs öregségünk,
Pedig már-már oda érünk...
Úgy be van borúlva!
Tudom én azt, érzem én azt,
Hogy minden csak álom.
Melyik erdő, rét virága
Fürdik lelked sugarába,
Hogy oly ritkán látom!
tudom én azt, érzem én azt,
Elfáradtál régen!
Roskadozik erős vállad,
Holnapért is kétség támad
Kebled rejtekében.
Tudom én azt, érzem én azt,
Ez visz majd a sírba:
Hogy kenyeret szeghess nekem,
Dolgoznod kell, én kedvesem,
Mig a karod birja.
Tudom én azt, érzem én azt,
Valami azt súgja:
Nem lesz derűs öregségünk,
Pedig már-már odaérünk...
Úgy be van borúlva!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése