2016. jan. 28.

Görömbei András: Ady Endre (1877-1919)





Ady Endre a modern magyar líra megteremtője, a Nyugat művészi forradalmának legnagyobb alakja. Pályája kezdetben a század végi epigonizmus nyomait mutatta, de 1903 nyarán Nagyváradon találkozott élete nagy szerelmével, Diósi Ödönné Brüll Adéllal, Léda asszonnyal, akit 1904-ben Párizsba követett. Ettől kezdve gyakran tartózkodott az európai művészetek fővárosában.

Párizsba a magyar vidékről érkezett, a magyarsághoz mélyen kötődő egyéniségét a tapasztalt megdöbbentő ellentét fölszabadította, cselekvésre indította, hatalmas küldetéstudatot bontakoztatott ki benne.

Új értékrendet és kifejezésmódot teremtett. 1906-ban megjelent Új versek című kötetével egyszerre vált a modern magyar irodalom vezető egyéniségévé, másokat is saját egyéniségük kibontakoztatására ösztönző mesterévé.

Az emberi lét teljességének a megélésére és kifejezésére törekedett. Az egész, a teljesség vágya és lehetetlensége egyszerre kínozta. Legfájóbb létélménye az Egész szétesése, a teljes élet átélhetetlensége.

A teljesség átélésének és kifejezésének szándékával teremtette meg szimbolista kifejezésmódját. Személyiségét az emberiség közvetítőjének, kifejezőjének tekintette. Szembesülni akart minden emberi élménnyel, minőséggel. Számára az élet a „Minden Titkok” megnyilatkozásának terepe. Szimbolista költői nyelve ennek az összefüggő és ellentétekből álló teljességnek a megfelelő kifejezési módja. Lényegesen különbözik a francia mintáktól, sem Baudelaire allegorikus kifejezésmódját, sem Verlaine zeneiségét nem utánozza. Mitikusan megelevenítő, látomásszerű verseiben a kép önmagával azonos, nem fordítható át egyszerűen fogalmi nyelvre, jóllehet különlegességével eleve értelmezésre ösztönöz. Mindig marad benne valami megragadó titokszerűség, nyilvánvaló többlet, hiszen sokrétű, legtöbbször ellentétes elemekből áll. Szimbolizmusa erőteljes társadalmi, politikai, erkölcsi ítéletekkel is telített.

Életművének első szakaszában támadó, romboló gesztusai az erősebbek. A tízes évek közepétől pedig a kipróbált értékek őrzése, egy jobb korba való átmentése, az általános emberi értékek óvása kap nagyobb nyomatékot költészetében. Ezzel párhuzamosan módosult kifejezésmódja is: szimbolikus látásmódja mindvégig megmaradt, de jelentős mértékben egyszerűsödött. Az első időszakban a bonyolultabb, úgynevezett vegetációs szimbólumok (Jó Csöndherceg, ős Kaján, disznófejű Nagyúr, Halál-tó), később inkább a fogalmi szimbólumok jellemzik (Holnap, Idő, Gondolat). Utolsó éveiben versbeszéde az egyszerűsödés tendenciái mellett szürrealisztikus látásmódra jellemző töredezettséget, váratlan képzetkapcsolásokat is mutat.

Szecessziós és impresszionista vonásokkal színezett szimbolista költői világában az ellentétek kiegészítik egymást. Egyes nagy motívumkörei – szerelem, magyarság, Isten, halál, pénz – is szorosan összekapcsolódnak, de önmagukban is hatalmas ellentéteket fognak át. Minden motívumában a létküzdelem feszültsége nyilatkozik meg, költői világképe ezért hangsúlyosan drámai karakterű. Fölfokozott személyességének, énközpontú személetének legmélyebb oka és értelme az azonosulás az emberi lehetőségekkel, az emberi létezéssel. Világszemléletének központi eleme az Élet mitizálása. Költészetének motívumkörei is ezért kapcsolódnak szervesen egymásba, ezért alkotnak különleges költői világmindenséget. Még a romboló tendenciák átélése is ennek a nagy életakaratnak a része.

Ady végzetesen azonosnak érezte magát a magyarsággal. Ez a tudata, és szorongató felelősségérzete jogosította föl arra, hogy indulattal és nagyfokú politikai tisztánlátással bírálja nemzetének hibáit. Költészete egy új történelmi azonosságtudat megteremtésének is kísérlete; magyarságversinek másik rész pedig büszke öntudattal vallja meg honosságát. A magyarságot „szükség”-nek és „érték”-nek vallotta a világ számára. Életműve lenyűgöző szellemi bátorsággal és esztétikai erővel szembesült az emberiség létfontosságú kérdéseivel.

GÓG ÉS MAGÓG FIA

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Ady Endre sokat foglalkozott saját egyéniségével, költői céljaival, küldetésével. Ez nem valamiféle együgyű önösség volt benne, hanem olyan magasrendű küldetéstudat megnyilatkozása, amely egyéni sorsában saját fajtájának, népének és az emberiségnek, általában az embernek a létlehetőségét vizsgálta. Minden motívumkörében jelentős az öntanúsítás, de van verseinek egy csoportja, amelyben közvetlenül vallja meg életcélját, költői programját, emberi elhivatottságát. Büszkén vallotta magát küldetéses költőnek. Költői szerepeiben is küzdelemben hozza az újat, az emberileg jelentőset. Költői személyisége az emberi létharc megnyilatkozása. Egyszerre szólal meg benne a prófétai gőg és az elátkozottság tudata. Egy-egy versében egyéniségének más-más vonása kap nagyobb hangsúlyt, hol a küldetés, hol az elátkozottság érzése erősebb. Költői hivatását társadalmi, közéleti küldetésként is éli.

Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű verse a magyar költészet fordulatát jelentő Új versek című kötetének előhangja volt: nagyarányú költői programjának bejelentése. Költői személyisége azonosul a magyarság történelem formálta lényegével, tudatosan vállalja az ősi értékeket, s ezt úgy akarja korszerűvé, életképessé tenni, megújítani, hogy közben ne veszítse el magyar jellemvonását, a történelmi múltból átörökített jellegét, értékeit sem. Együtt akarta képviselni a magyarságot és a haladást, a nemzeti jelleget és a korszerűséget. A millenniumi időszak önelégült magyarsága hallani sem akart az újról, nagy, régi dicsőségek közvetlen örökösének tudta magát, és mindazt, ami jó, a régivel azonosította. Ady- különösen Párizsból nézve – világosan látta, hogy ez az önelégült bezárkózottság végzetes a magyarságra nézve. Ezért minden eszközzel ennek megszüntetésére törekedett.