-
Amerikai
történet –
-
Előre! – hangzott a
vezényszó.
Taller
Izsák, a fiatal kivándorló előrezuhant, megtorpant és azután eszeveszettül
forgatni kezdte a szivattyút. A kerék fogója tüzesen vágott a kezébe, perzselte
a bőrt, elakasztotta a lélegzetet. A negyven emeletes felhőkarcoló lángban
állt: vakító világosság vetette rá magát minden pontra, minden síkra Emberek
százai árnyképekként ugrottak le toronymagasságból a lent megfeszülő
mentőhálóba. Vasgerendák mennydörgve zuhantak alá és elnyelték azok
halálordítását, akik a kiálló balkonokra bukva halálra zúzták magukat. Az égő
háztoronyból az emberek egyre csak hullottak alá, mint a cseresznyefáról az
érett gyümölcs. Taller Izsák meg csak egyre forgatta a kereket, míg tűzkévék,
mennydörgő zuhanások, árnyképek és fantomok közt egyszerre csak megszakadt az
öntudat fonala és egy borzalmas légnyomás széttépte az emberi kezet és a kerék
fogantyúját.
Valahol
és valamikor azután kinyitotta a szemét. Egy kis szoba körvonalainak képzetét
fogadta be elsőnek az agy. Mielőtt szeme újra lecsukódott, mintha két emberi
alakot, egy fiatal leányt és egy öreg szakállas férfit pillantott volna meg
homályosan. Talán kérdezett is valamit, mert még hallotta a leány hangját:
-
Hogy hol van? Hát
New-Yorkban!
Ismerős
leány – gondolta Taller Izsák és újra mély álmatlan álomba merült.