Veresmarti elfogatása s a nyitrai várba vitetése Forgách
püspök által. Levélváltása a püspökkel. – Forgách Ferenc nyitrai püspök, később
esztergomi érsek és bíbornok vallási küzdelmei s államférfiúi pályája
jellemzése. – az 1604. országgyűlésen a bécsi békekötésben és Rudolf és Mátyás
közti versengésben fellépése. Illyésházi és Thurzó ellenében folytatott harcai.
– Politikai s vallási hatása és befolyása.
A vallásügyre nézve oly nevezetes 1604-dik országgyűlésnek
bezárásával, mire Forgách püspök az elkeseredett vallásviták után pártja élén a
győzelmet kivívta, és május hóban a király által a vallási törvénycikkeket is
már szentesítette, Nyitrára hazatért, Veresmarti elleni fenyegetését is
csakugyan nemsokára végrehajtotta.
Mint Veresmarti tudósít, az aratás idején kijött érte a
nyitrai várőrség porkolábja Gradéczi Mihály fegyveres kíséretével, nehány
magával, úgymond, s engemet kedvem ellen is föltevén a kocsira, Nyitra városába
bevitt.
Veresmarti, amint Nyitrán a várban bezáratott, fogságában
azonnal tollat kérve írt a püspöknek, kérdőre vonva út, és fogságának úgymond
okát tudakozván nála. A püspök nem maradt adósa felelettel. Laconicus rövid pár
sorral éppen oly határozottsággal ugyanazon cédula hátlapján, mond Veresmarti,
ilyen írásával tanítván meg: A te fogságodnak az az oka,hogy te egy kálvinista
eretnek vagy, ki a Krisztus juhait eltántorgatod és az igaz keresztény hitet
gyalázod hallgatóid előtt.
Ezen valóban nemcsak lapidarisan rövid, de kemény sorok is
jellemzik Forgách azon elhatározottságát s ekkori hangulatát, midőn az
1604-diki országgyűlésen az ellenreformatio vallásküzdelmét felvéve, kész volt
a törvényhozás teréről most, mint cancellár és helytartó, a törvénynek
végrehajtását a kormányzatba is átvinni.
De Forgách ezen döntő befolyása kora vallási eseményeire s
ezzel történetünkre is sokkal nevezetesebb, és mégis eddig ismeretlenebb – vagy
csakhogy mindeddig még megírva nincs -, mintsem hogy itt ellenállani lehetne a
kínálkozó alkalomnak, Forgách alakjának lehetőleg teljesebb világításba
helyezése által ezen történetünket is, melynek egyik fő alakja, kellőleg
megvilágítanunk.
Veresmarti életirata érdekesen az előtérbe állítva
mindjárt Forgáchot,viszont csak Forgáchnak, az ő egyházi s államférfiúi
pályájának és vezérszereplésének jellemzése által nyer kellő világot. S
mindkettő ismét viszonosan együtt képes földeríteni akkori országos
vallásviszonyaink ezen történetét.
Ez elég indok és mentség arra, hogy itt néhány lapot
Forgách jellemzése vesz igénybe.
**
Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd királyi cancellár és
helytartó, esztergomi érsek és bíbornok nemcsak Veresmartinak korát annyira
jellemző életében, de e kornak vallási és politikai eseményeiben is nevezetes
helyet foglalt el.
Egyike a legerélyesebb magyar főpapoknak s
államférfiaknak, akkor a katholika vallásnak kétségtelenül legerősebb támasza
volt Magyarországon. Ügyét szívvel és ésszel, tehetsége egész erejének
vasszilárdságával és rendkívüli nagy befolyásával, de nem kisebb eredménnyel is
és sikerrel szolgálta.
A hős bajnok Forgách Simonnak fia, midőn 1560- vagy mások
szerint 1566-ban született, sebekkel terhelt s a török fogságból kiszabadult
atyja majdnem évenkint többször is a törökkel megütközve és csatázva szokott
volt hazatérni a táborból, hol inkább, mintsem otthon lakott. Ferencz azonban
mint a hatalmas és buzgó protestáns főúr gyermeke atyja vallásában nevekedett;
hasonlón mind számos testvére is: Zsigmond, a későbbi nádor, Mihály, Zsófia,
Thurzó György nádor neje s a többiek.
A gyermekekben úgy látszik, anyjok is Pemflinger Orsolya
erősen ápolhatta az új hitet; mint leánya a buzgó protestáns Pemflinger Márk,
nagyszebeni királybírónak, ki Luther tanának az erdélyi szászoknál első
tevékeny terjesztői egyike volt.
De Ferencz már korán, ifjúságában elhagyta vallását.
Megtérése körülményeit nem ismerjük. Talán még atyja erdélyi és nagyváradi
hadjáratai és táborozásai alkalmával jutott ő is Kolozsvárra a jezsuitákhoz,
hasonlóan mint Pázmány és Kállai vagy Forró és Dobokai, s más kitűnő családok
fiai, kik mindannyian mint bátor előharcosok váltak ki akkor a katholicizmusnak
Erdélyben ismét kezdődő ezen első iskolájából.
Lehet azonban, hogy már nagybátyjának Ferencz nagyváradi
püspöknek és cancellárnak kora története éles commentáriusai híres írójának
udvarában nevekedett katholikussá. Ki amily változékonynak mutatkozott,
elkeserítve pályája eredménytelensége által, politikai pártállásában, oly
állhatatos maradt vallásában. s a hitújításnak családja többi tagja ellenében,
úgy látszik, nyílt ellensége, sőt üldözője volt. Míg testvére Simon, Ferenczünk
atyja, például kiüldözte a katholikus papokat és Verancsics akkor egri püspök
ellenébe, mint várhadnagya is, annak bosszúságára behordta jószágaira a protestáns
prédikátorokat; addig Ferencz püspök egyetértve úgy látszik, Oláh és Verancsics
érsekekkel a családjánál Komjátin menedéket talált Huszár Gált is, a nyomdász
prédikátort, kit a nevezett érsekek már régebben üldözőbe vettek volt,
nyomdájával együtt onnét kiűzte.* (* Pabó Monum. evang. III. 160 és Szabó K.
Huszár Gál Századok I. 157. Az adat 1570-ben csak ezen Ferencz püspökre vehető.)
Talán magával vitte Ferencz cancellár nevére keresztelt
unokaöccsét is Paduába, hol ő élte végső éveit haláláig töltötte, s a
jezsuitáknál temetkezett is. Ott járhatott a magyarok által sokat látogatott
nevezetes iskolába öccse, Ferencz is. Melyben akkor a híres hittudós Bellarmin
előbb tanult, s utóbb mint hitvitató és szónok föllépett. Lehet, hogy már itt,
vagy csak később Rómában léphetett Forgách Bellarminnal mint tanárával azon
személyes baráti viszonyba, melyet későbbi levelezésök mint régi barátságot
említ.* (* Bellarmin 1568. óta többször
volt Paduában. 1574-1589. Rómában tanított. Forgách 1586 előtt tanult Rómában, a
Memoria Basil. Strigon. 146. szerint. Bellarmin levelében (Rob. Bellarmini
Epistolae familiares 55. 108.) – írja 1607-en Forgáchnak: amicitia quae inter
nos aliquando fuit. Tehát régi jóbarátok voltak.)
Úgy látszik, Bellarmin ezen tanításának, de mindenesetre
az ő nagyszerű hittani munkáinak és hitvita-iratainak köszönhette a mély
vallási meggyőződést s azon határozott irányt, mellyel a hitújítás ellenében
oly kérlelhetetlen szigorúsággal lépett fel. Bellarmin híres commentariusai
mindig készen állhatnak kezénél, hogy velök ahitújítókat cáfolja. Mint
Veresmartival való találkozása s az ő térítgetése alkalmával is azonnal, mint
hallani fogjuk, így lépett fel velök ellenében.
De Forgách inkább az élet és gyakorlat, mintsem az iskola
s elmélet embere lévén, így nyilatkozott tevékenysége tanulmányaiban is és
irodalmi munkáiban. Egy munkájának címe is, s ez az egyedüli adat, melyet ebből
jelenleg ismerünk: „De compescenda petulantia haereticorum” az eretnekek
pajzánkodása vagy szemtelensége és kihágásai fékezéséről, - inkább az életnek
szólt. Aminthogy e tan alkalmazását is kétségtelenül hatályosabban tanította s
bizonyította tetteivel, mintsem könyvével. Mely egyébiránt, mint terjedelmesebb irodalmi mű, négy részből
állott, s ékes irálya által tűnt volna ki.* (* Purpura Pannonica 1715. kiad. 59.)
Mint jól iskolázott, vallásáért lelkesedő ifjú már korán
esztergomi kanonok, és nemsokára veszprémi püspökké lett. Ez utóbbit azonban
inkább csak névleg viselte; a püspökség legnagyobb részt török hódoltság alatt
volt.
