Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furulyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok,
Lengd be véle gyenge szellet
Sik mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait.
Míg az este biborozza
A lement nap hajnalát,
Míg az éj becsillagozza
Szétteriti fátyolát,
Addig a menny földre hinti
Balzsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.
A mocsáros nép kuruttyol,
Prüttsög a sok kis bogár,
Récze hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár,
Jó napunkat felcserélő
Édes esti nyugalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.
Harmatoddal részegülve
A virágos tarka rét.
Himje nővel egyesülve
Néked ontja fűszerét:
A nap éles fénye sulyján
Minthogy untig szenvedett,
A kaszás a szűre ujján
Alva tisztel tégedet.
Oh dalolj rá csendes este
Nyugtató leheletet,
Hogy törődött vére teste
Újra nyerjen életet;
Szállj le rám is sátorozva
Szemderitő nyugalom,
Közbe-közbe szunnyadozva
Csendesedj le kis dalom.
