(Ismeretlen Petőfi-verset és egyéb Petőfi-szövegeket találtak a rimaszombati Petőfi-házban)
Újsághír:
Szenzációnak ígérkező, de mindenképpen irodalomtörténeti jelentőségű felfedezést tett az a munkás (A. F., Losonc), aki 2006l. április 11-én a felújítás alatt álló rimaszombati un. Petőfi-ház tetőszerkezetét gombátlanította és impregnálta. A tető ereszi részében egy 1835-ös kiadású könyvre s benne egy ismeretlen Petőfi-versre s a költő más, saját kezű bejegyzéseire bukkant. Az értékes könyvet szakemberek vizsgálják.
(Gömöri Kurir, 2006. április 20.)
A 161 év után napvilágra került lelet valóban irodalomtörténeti szenzáció: a Kunoss Endre által szerzett s 1835-ben, Pesten kiadott Gyalulat, vagyis megmagyarosított jegyzéke azon idegen szavaknak, melyek különféle nyelvekbül kölcsönöztetvén, a magyar beszédben és írásban korcsosítva vagy eredetiképp használtatnak című kiadvány záró, tiszta lapjain Petőfi Sándor kézírásával a következő bejegyzés olvasható:
Csütörtök.
Adorján B. mondá: Péterfalát megnézd, a világ közepe. Lakói száz évekkel előtte odahagyák templomukat, csak azért, mert úgymond, egy aranyalma hullott az égből, s ahol leesett, ott forrás fakadt, s a jámborok mentek az aranyalma után, s a forrás köré települtek. Azóta a forrás, azaz ahogy ők hívják: az ivókút számukra a világ közepe, a templomok meg egy üres rét közepén, a falutól távol árválkodik elhagyatván.
Hétfő.
Vecseklőről, de sehonnan Péterfalára út nem vezet. A világ közepe, úgy látszik, inkább a világ vége. Vecseklőn mondták: Ha az almágyi templomot megtekintjük (Almágy szintén barkó falu, Hajnácskőtől egy hajításnyira), bízvást hihetjük, hogy a péterfalit láttuk. Alakra, belsőre szakasztott egyformák, s az is távol a falutól, egy fátlan, füves dombon van. A vecsekleiek szerint az almágyiak olyan szegények, hogy a templomukat is kicsapták legelni.
– Mennyi lyra, mennyi képi gondolkodás néhány szóban!
Közvetlen e bejegyzés alatt pedig a következő, szintén Petőfi kezétől származó v e r s található:
Rima-Szombat
Rima-Szombat olyan város,
Itt menyecske a plebános.
Szép leány is bőven terem,
Forró ima a szerelem.
Nekem itt minden lány kedves,
Szólok egyhez, a legszebbhez:
Repkény vagyok templomfalon
Megölelne ezer karom.
A szombati leány kényes,
Foghegyről szól a legényhez.
Pedig a lány legénykar nélkül,
Árva templom faluja nélkül.
A becses leletet megvizsgálva először is meg kell állapítanunk, hogy a bejegyzések és a vers valóban Petőfi kezétől, azaz a költőtől származnak. Övé a kézírás, a stílus, hitelesen egykorú a papír nyomára, a tinta stb.
Amint az köztudott, a költő 1845. májusának végén, illetve júniusának elején néhány napot Rimaszombatban töltött, s barátjánál, Huszt Jánosnál, a később a költőről elnevezett Huszt-házban szállt meg. A nevezetes napokról és szállásról részletesen az Úti jegyzetek c. írásában számolt be még ugyanabban az évben. S ezt azért fontos itt feleleveníteni, mert a Rima-Szombat című vers motívumai teljességgel egybeesnek az Úti jegyzetek vonatkozó részeinek, illetve a Gyalulat-bejegyzéseknek bizonyos adataival, stiláris bizonyságául annak, hogy a két mű ugyanattól a szerzőtől származik.
Példák:
Az Úti jegyzetekben a költő említést tesz másik rimaszombati barátjáról, Sz. (Széplaky) Lajosról is, s megjegyzi, hogy az „igen jó fiú, hanem a felesége szebb még, mint ő.”
Elképzelhető: a most frissen felfedezett vers kitételét a „plebános menyecskéről” úgy kell értenünk, hogy a rimaszombati Széplaky-házban (ahol Petőfi szintén vendégeskedett) a gyönyörű Széplakyné volt a „plebános”, azaz a domináns személy.
A menyecske-motívumhoz kapcsolható az Úti jegyzetek következő mondata is: „Esett az eső (Rimaszombatban, T. Á.), amit én egyébiránt csak akkor vettem észre, mikor már sarat gázoltam a piac közepén, ahol álltam egész délelőtt... mert a megyeház szélső ablakaiból hölgyek néztek alá, s én egy hölgy szemeit bámultam, melyekből oly tiszta ég mosolygott.”
A mondat mesteri alapellentételezésén túl (a valóságos égből esik az eső, de „egy hölgy” szeméből „tiszta ég mosolygott”!) figyeljünk föl az egyes és többes szám ellentétére is: „hölgyek néztek alá” – „én egy hölgy szemeit bámultam”. Ugyanez a számellentétezés figyelhető meg a Rima-Szombat c. versben is: „Szép leány is bőven terem” – „Szólok egyhez, a legszebbhez”.
Feltűnő továbbá, hogy a vers szinte teljes egészében a „szerelem mint templom” toposzra épül. Ez a tény pusztán Rimaszombat élményéből nem értelmezhető megnyugtatóan, mert bár a város központját valóban a templomok uralják (s például a repkények a templomfalon a mai napig egészen konkrétan létezők), a vers utolsó sora („Árva templom faluja nélkül”) minden bizonnyal valahová máshová vág.
De hová?
Az Úti jegyzetek tanúsága szerint Petőfi a felvidéki utazásai során a Rimaszombathoz közel eső Várgedére, illetve Gortvakisfaludra is ellátogatott. Amott Kubinyi Rudolf, emitt Adorján Boldizsár (maga is költő, Petőfi verses levelet is intézett hozzá) látta vendégül. Ez utóbbi a „füstös szobájú Adorján Bódi” igazítja aztán (legalábbis a Gyalulat-bejegyzés szerint) Péterfalára, mondván neki, hogy a medvesalji Vecseklőről ugorjon át oda is, mert az, úgymond, a világ közepe, s nézze meg a templomot, amelyet a péterfaliak a világ közepét mutató aranyalma miatt „odahagytak”.
Eszerint a vers „Árva templom faluja nélkül” sorában a templom azonos a péterfali „üres rét közepén árválkodó” egyházzal. (Csak zárójelben s az érdekesség kedvéért jegyzem meg: az aranyalma-történet persze mese, bár meg kell hagyni: szép mese. A valóságban az egykori árpád-kori templom nyolc kis település közé épült. Idővel valamennyi település elpusztult, illetve tanyává zsugorodott, csak Péterfala maradt meg falunak. Az elárvult templom „árvasága” tehát inkább az épület ősiségére utal, mert emlékezzünk Szent István rendeletére: Minden tíz falu építsen egy templomot.)
Magyarázatra vár még: hogyan került a Gyalulat a Huszt-ház padlására, s ha Petőfi hagyta a házban (mint ahogy ez a jelekből bizonyosra vehető), miért éppen egy „idegen szavak szótárát” vitt a költő a felvidéki útjára?
Ez utóbbi kérdés megválaszolása még további kutatásokat igényel, itt csak annyit jegyezzünk meg, hogy ismert a két évvel későbbi Úti levelekből, milyen véletlenszerűen tette be a költő az utazótáskájába, illetve hát a zsebébe „Göthe” Faustját. Nincs kizárva, hogy Kunoss Endre nem különösebb irodalomtörténeti súlyú könyve is így került a költőhöz, de az is könnyen meglehet, hogy a szótár már azt a fordulatot jelzi, amellyel majd a költő a népdaltól hamarosan Byron és Shelley felé fordul (vö. Felhők c. ciklus).
Ami pedig a kérdés első felét illeti, az annyiban kérdés, hogy Petőfi a Rima-Szombatot feltehetően Várgedén „vágta” (a szintén ezen az útján íródott Idvezlet Pesthez c. verséről ő maga írja: „Hánykódásomban egy verset vágtam...”), a Rimaszombatról szóló vers tehát már a város elhagyása után született, de hogyan került akkor a verset tartalmazó könyv mégis a Huszti-házba?
Erre a kérdésre a válasz egyszerű: az Úti jegyzetek vége felé a költő beszámol róla, milyen rossz emlékei vannak a Fülek-Losonc-i útról, amely „az élő embert halálra s a holtat életre rázza”, s elmondja azt is, hogy ezért az útját Várgedéről Losoncra nem Füleken, hanem Rimaszombaton keresztül folytatta. Nos, ennek az újabb Rimaszombat-Petőfi találkozásnak a során ugorhatott be a költő egy baráti szóra-búcsúra még egyszer a Huszt-házba, s felejthette ott a nagy sietségben a szótárát, amelyet aztán a házigazda már nem adhatott vissza a közben Pestre távozott tulajdonosnak. De történtek a részletek akárhogyan, a lényegen nem változtatnak: 2006. áprilisában a Petőfi-életmű egy újabb verssel, s az Úti jegyzetek c. mű új bekezdésekkel gazdagodott, s a versnek Rimaszombat, az Úti jegyzetek pótlásainak pedig Péterfala, a „világ közepe” az ihletője és főszereplője.
*) A félreértések elkerülése végett sietek én is kijelenteni, amit legutoljára Nádas Péter Párhuzamos történetek c. könyvében olvastam:
Nem tudományos, hanem szépirodalmi munkát tart a kezében olvasó, s így benne sok, valóságosnak tetsző állítás az írói képzelet terméke és semmi más.
(Forrás: http://www.gomororszag.sk/gomor0602.pdf)
