(1883-1941)
A Nyugat nagy nemzedékének
kiemelkedő alkotója, a nyugatosok egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb
életművét hozta létre. Korai lírája a klasszikus modern gondolati költészet
kiemelkedő példája. Lírája egyrészt kötődik a XIX. századi magyar irodalmi
hagyomány (Arany, Vörösmarty) tárgyiasabb költészetéhez, másrészt merít a
világirodalom ösztönző hatásából is (Browning, Swinburne). Költészete jelentős
európai hagyományokat: formákat, műfajokat, témákat, versmértékeket örökített
át a klasszikus modernség lírájába. Felfogása szerint a költő szükségképpen
konzervatív, vagyis klasszikus hagyományok és értékek őrzője.
Tudós
költő (latin: poeta doctus),
aki széleskörű műveltséganyagot mozgósít, gazdag irodalomtörténeti,
irodalomelméleti, valamint mesterségbeli tudással bír, és ennek megfelelő
művészi gonddal formálja meg alkotásait. Emberi magatartását és líráját a
sokirányú érdeklődés, valamint a módszeres tájékozódás igénye jellemzi. A
bölcseleti irányultság költészetének meghatározó vonása. Világképének alapja a keresztény platonizmus (Szent Ágoston), amely
nem hisz az ember eredendő jóságában vagy gonoszságában, de belső küzdelem árán
megvalósíthatónak tartja a jóság győzelmét. E felfogás jelzi Babits
világlátásának erkölcsi alapvetését is.
