2018. júl. 25.

Fogarasy Gáspár: A szellőhöz




Jer felém! – jer! – röpke szellő!
Lengd rám hűs fuvalmadat,
Hagyd! hüvítse enyh-lehelted
Égető sziv-lángomat.

Hajh! mert egy csillag-tekintet
Lőtt szivembe, s azóta
Éget a tűz, még patakzó
Könnyem árja sem oltja.

Lyánykám hideg pillanása
Csak nevelte kínomat; -
Jaj nekem! – jaj – már mi adja
Vissza volt nyugalmamat?

Jer felém! jer! röpke szellet!
Lengd rám hűs fuvalmadat!
Lengd! tán hűs fuvalmad oltja
égető szív-lángomat.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Bohus: Várás


Max Ackermann rajza

Zöldes ágak ernyejében,
Hűs berekcse rejtekében
Szívepedve, hívemet
Várva várom – Emmimet.

Fű hajol, s körül tekintek,
Vizsga szemmel arra intek:
Ah de Emmi nem jön – el;
Csalfa lengeteg szökel.

Zörren a zöld lomb felettem,
Arra nézek elfeledten
Ah de Emmi nem jön – el;
Kis madárka röppen el.

A berekcse hangra ébred,
Lelkem új örömre éled:
Ah de nem jön a leány;
Hangicsált egy csattogány.

Szívepedve várva várom –
Nézetemmel szertejárom
A berekcse rejtekét,
Nem-lelem szívem felét.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Ősy: Spanyol szerelem-dalok



I.
Ebro dúzs özönje,
Czifra-rózsa-partok,
Hűves árnyu sétány,
Kellemes virányok!
Kérdjétek babámat:
Szende bájotoknak
Boldog érzetében
Gondol-e felőlem?

Drága harmat-árak,
A smaragd mezőket
Víradó koránynyal
Száz szinekre festők!
Kérdjétek babámat:
Szende bájotoknak
Boldog érzetében
Gondol-e felőlem?

Lomb-körözte mélyvák,
Hófehér kövecskék,
Mikre gyönge mátkám
Kéjelegve dűl-le!
Kérdjétek meg őtet, -
Ha talán kihalgat:
Boldog érzetében
Gondol-e felőlem?

Énekes madárkák!
Ha a szép koránynak
Bájoló torokkal,
Dallal udvaroltok, -
Kérdjétek babámat,
E partok virágát:
Boldog érzetében
Gondol-e felőlem?

II.
Ékesitsd lugaskád
Tormesz – óh szerencsés!
Kedvesem jön ott
Szedni liljomot.

Ti dicső virányok –
A lugast határzók,
S a sötét ligetkét!
Hajtsatok buján tölt
Liljom- s szegfü szálat –
Száz szinüt, szagost mert:
Kedvesem jön ott
Szedni liljomot!

Harmatozz óh hajnal
Büszke csarnokodbul!
Hogy zománczba fényljék
A beteg kaszáló;
És meg-áljon a nap
Tág után csudálva:
Kedvesem jön ott
Szedni liljomot.

Búja szellet! úszva
Csókdosd a virágot!
A liget homályán
Daljatok – szerelmes
Vágyakat lehelve –
Méla csattogányok:
Kedvesem jön ott
Szedni liljomot! -

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Hegyi Mihály: A vándor


Mednyánszky László festménye

„Hová? hová? – fájdalmim ezt
Kérdik – hová honod kié?
Lapályiról a kedvesekről?
Hová barátid hiv köréből?”

Engem sötét homály borítja itt.
Az ébredő napot kisirt szemekkel
Köszöntöm a dicső hajnal pirúlat
Után, s veresbre sirt szemekkel
Mondom nyugotkor a vég béke-szót.
A rét szelíd virági bút lehellnek;
A csörgeteg morajja kinra kelt;
A hársfa-lomb, füszál, keserveket
Szólnak vigasztaló zörej helyett;
Az esti szellet lanyha szárnyain
A messze-sóhajtás panaszsza leng.

Megyek: nyugalmat itt nem lelhetek. –
Nem lelhetek sebemre balzamot.
Gyermek-korom gyönyör-vidékei,
Szelíden ingó lengenyék,
Nyájas fuvalmak, csendesen folyó
Források, Isten  véletek! – megyek. –
Majd nyújt talán gyógy-irt a messze-táj;
Majd nyújt talán barátságos kezet
A távol, a sors üldözöttinek.
Vagy majd talán lesujtva a veszély
Csapásitól, felejtem ön
Sorsom kemény dühöngésit.

Nem – ah!
Hijában ordit a veszélyt hozó
Vész; zajra zaj, hullámra hullám
Mind hasztalan csapkod, felül haladja
A bús vihar lesujtoló hatalmát
Keblem csak egy kis zajja is.

Tovább – tovább bús vándor innen: óh
Szivednek enyhülést itt nem találsz,
Nyugalmat óhajtó valódnak
Nyugalmat a veszély nem adhat.
Tovább; - de hát hová? – fájdalmim ezt
Kérdik viszont – hová vonulsz
Sebeddel?

El – tovább a rengeteg
Erdők rideg magányiba! –
El – a magasra nyúló fák között
Méj völgybe rejtezett üregbe!
S a fák talán, az érzéketlenek,
Sirásra indulnak bal sorsomon:
És a vadász kegyetlen csője által
Véletlenül sérült vadak
Könyümbe részt veéndenek,
S enyhül kemény sorsom csapása majd.

Nem ah! – nem – ah! szaladnak ők.
Nekik nyugalmat ád akármely
Bokor, s szelíden pártfogolja.
A száraz ág ijesztő váz nekem;
A cserje, a félénk nyulak –
S őz-lakta cserje bokrai
Vad üldözőknek látszanak.

Tovább! –
Méltó keservem itt sem enyhül;
Itt sincs a méjre vágott sebre ír.
Sohajtok, és sohajtásim – rokon-
Kebel helyett – vég biztatóm,
S barátom, a hű visz-hang fogja-fel. –

Hol vagy te óh szelíd vidék, a hol
Egykor leszáradnak majd könnyeim?
Honom! – honom! – vágyam kies hona!
Hol egy virág – a bíztató remény
Szelíd virága – zöldül nékem is,
Esdekve járok és kelek feléd;
 Fájdalmim ezt kérdik mindég: „hová?”

Óh ég! mi az? mit hallok lassu hangon
Az est homály hűs alkonyából
Felém lezengni a gyöngy harmaton?

„Vándor! ne járj, ne kelj haszontalan!
Tudd meg hogy nyúgalom csak ott vagyon
Hol a szívben elégedés lakik!!” -

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.


Sárosy: A nyúgalomhoz


Klimt festménye

Lebegj! lebegj hűs esti árnyakon
Lágy nyúgalom! – alkony szelíd leánya! –
Nyiljon meg országod kies magánya!
Vond fátylod át e pisla héjakon.

Öledbe majd regényes álmakon
El-leng fölém szivem csudált bálványa,
Láng-csókjait hervadt ajkamra szánja,
S keblem megindul a kis álnokon.

Én föl-sohajtok – ő karomba dűl, -
Esengve kéri-vissza hű szerelmem’;
Boszúm sugár pillájiban el-űl. –

Ah! jer tehát! igézd-el hő gyötrelmem’;
Nem messze már a puszta sírhalom,
Elnémul ott végkép e síralom.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.


Sárosy: Az ölelkező Ninára




Szép Nina! számtalanok bájid jobbágyi közöttünk!
Bájaid’ óvd: akkor kedves a rózsa ha szúr! -

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Pataky János: Fájdalmaim



A rémes éj köd-szárnyakon elsuhant;
A csillagoknak számtalan ezrire
A serkenő napfény homályt vet,
S tűnik az álom erős varázsa.

Ujúlva ébred minden az ég alatt
A nyúgalomnak karja közűl: csak én –
Csak én köszöntöm könnyes arczczal
Lángjait a piruló koránynak.

Itt állok e bércz-oldalon, a világ
Lármás zajától messze; de hajh! közel
Keblem zajához, mely dühöng fel-
Tüntökön egykori napjaimnak.

Ti bóldog órák! mennyei érzetek
Óráji, - éltem bóldog aranykora! –
Hová – hová tünétek? égi
Kelyheitek csak alig szivám még! –

Zavartalan – mint a kövecsen folyó
Csermely, derülten – mint az öröm maga –
Folyt egykor éltem kedvesemnek
Karjai közt, s mosolyogtam a bút.

Minden jövő percz új örömet hozott,
És vitt magával; - édeni éjjelem
Nem-földi reg váltotta, s csügvén
Ajkain – istenesűle lényem.

S ti bóldog órák! mennyei érzetek
Óráji, éltem bóldog aranykora!
Már elröpültetek, midőn szent
Kelyheitek csak alig szivám még!

Mint vágy, eseng, dúlt keblem utánatok!
Kin-éjelem kin-napra vírad; sebes
Szivvel, s kisírt arczczal köszöntöm
Lángjait a piruló koránynak.

De hasztalan! – már vissza közűletek
Csak egy se jő; - légy nyugton azért kinos
Szív: a te bóldogságod is – mint
Minden egyéb – vala csalfa álom.

Majd tán – keservid látva – megindul a
Szép büszke; mert nem, nem lehet ő kemény;
És ő – az angyal – visszaadja
Volt örömid, s nyugodalmad ismét.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Kerepesy: Gazdagságom


Gerda Wegener festménye

Nem jár kaszás mezőmre
Kaszálni zöld füvecskét;
Nem jár barom hasítni
Térföldemet ekével;
Nem jár kapás, s borító
Szöllő-hegyembe: mert nincs –
Nincs földi birtokom; - de
Ki mondaná azért, hogy
Nagyon szegény vagyok? hisz
Az ég becsesb a földnél:
Eget birok pedig én, -
Szép két eget – mosolygó
Lilám szelíd szemében!

Míg két egem mosolyg rám,
Tartsd birtokod magadnak
Föld! – addig a’ se kell, a’
Miből sirom kitelnék!! -

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Sárosy Gyula: Mathildára


Renoir festménye

Szép vagy lyánka!: de még sem szép. – És mért nem egészen?
Bűnös vagy: szemed öl; lop szived; és te nevetsz.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Orosz János: A szenvedő




Hűs berek homályán
Éji csönd lebeg,
S a vidék leánya
Sirba szendereg.

Béla rája dűlve, -
Szíve érze zajt;
Poklokon merengve
Lelke így sohajt:

„Békepartra haszt’lan
Vágyik e kebel,
Vilma jámbor álmát
Hajh! ki költi-fel?

Lányka nemde boldog
Vólt e szerelem?
Kelj-fel! add-meg ujra
Rózsa-reggelem:

Szó sehol! – malasztos
A halál hona!
Végy öledbe hantok
Síri hajdona!!”

S tőrt ragad szivére
S árad a hű vér.
Ím a szenvedőnek
Sir a pálya-bér.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.

Pataky János: Véd-angyalom



Dühödve, - mint a fortyant Óczeán
Boszus hulámi a vétlen hajóra, -
Rohant reám ártatlan andalgóra
Zajával a sors, a vad, a kaján.

Reményem eltünt, s hamvadó romján
Kétség borúla a méj búsolóra,
U juj veszélylyel dörge minden óra;
Már sülyedék, s – létem legszeb korán.

De im! e vég percz elnyelő vészében
Mosolygva szál egy véd-angyal felm,
Felfog, s uj létre int szent édenében.

E véd-angyalt – Milim! benned lelém!
Üdv néked! im szivem, - s e lant dala:
Fogadd! – szent hálám zengem általa.

Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.