Károlyi Amy (1909-2003): Keats fordítása közben

 

Mint akit dajkaságba adtak

fakó, szikár és köves földre,

háttal a mediterrán napnak,

zömök az ajtó, kicsiny az ablak.

 

Meg ne rettenj, idegen gyermek!

Azért a tücskök énekelnek.

Keleti szélnek ostor az éle,

de fényesebben kél az újhold

s tündérség a békák zenéje.

 

Ifjú férfi, római halott,

kit dajkálva szóra biztatok,

szájadból barbár zene szól,

a déli babérfák alól

cimbalom peng, és döng a dob.

 

Ködben, smaragdban hugod lehettem,

szárazság-verte nyári kertben

cikáda-hangú anyád vagyok.

 

Forrás: Életünk – Irodalmi és művészeti antológia 1964. I. kötet

 

Károlyi Amy (1909-2003): Hajnal

Nevednek mindegyik betűje harmat,

könnyű ködökben oldódó ezüst,

vizes bimbók közt meztelen szobor.

Bőröd halaknak síkos frissesége,

érintésed kagylóknak az éle,

illatod még szirmok közé zárva,

rózsavizes börtönében hallgat.

Csupa bűvösség vagy és csupa harmat.

Forrás: Új Idők LIV. évf. 13. sz. 1945. okt. 27.