Dénes Andor (1908-2006): Megáldalak

R. Klárinak

Mámoros verssel,
Chopin dalokkal,
Álmodott csókkal
Eljött az éjjel.

Remegve, lopva
Álmok suhantak,
Mámoros csókok
Az éjbe zuhantak.

Megáldom minden
Szerelmes csókod,
Méhed, amelyben
Magzatom hordod.

Ölelő karod,
Szerelmes vágyad,
Elomló, sötét
Hajkoronádat.

Áldom a csókos
Szerelmes szádat
Megáldok minden
Szerelmes vágyat.

Megáldalak, mert
Engem szerettél,
Megáldalak, mert
Az enyém lettél.

Hitet, hogy adtál,
Csókot, hogy adtál,
Hogy enyém lettél
És enyém maradtál...

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 1. sz. Budapest, 1938. április

Boros Ferenc (1908-1963): Szerelem

A szobában csend volt és meleg.
Szerettelek
és vágytam  némán, kérő utánad.
A szobában csend volt, csak halkan zenéltek
a születő vágyak.
A szemedben könny volt, félelem.
Nem értettem
mért vagy nyugtalan és miért remegsz.
A szobában csend volt, csak halkan hallatszott:
Szeretlek! Szeretsz?

És csókra nyílott közben a szád.
Valami fájt,
miközben lassan feléd közeledtem.
A szobában csend volt, csak valami dobbant
a mi szívünkben.

Aztán a homályban megmutattad magad.
Sírt a szavad
mikor érezted, hogy testedhez érek.
A szobában csend volt, csak bennünk nevettek
A szenvedélyek.

A szobában csend volt és meleg.
Szerettelek
és vágytam utánad lázaktól űzve.
A szobában csend volt, csak vad mámor dalolt
a szerelmünkbe.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 1. sz. Budapest, 1938. április

Harsányi (Hanuszik) László: A szerelemről

Nagy szenvedés a csókok ára,

Előbb-utóbb a díja: bánat.

Ne félj a tövistől,  ha bírni

Akarod a szép rózsaszálat.

Szeress, szeretni gyönyörűség:

Olyan boldogságot találsz ott,

Melynek emléke annál szebb lesz,

Minél régebben tovaszállott.

Forrás: Néptanítók Lapja 42. évf. 13. sz. 1909. ápr. 1.

Csatáry Alajos: Elhinnéd-e?

Elhinnéd-e, rózsám,

Hogy a bíborhajnal

Kiterjesztett szárnnyal,

Mint egy rózsás angyal,

Mikor a sötétség

Átaludt az éjen,

Nem jelen meg újra, többé

A keleti égen?

Úgy-e, nem hinnéd el?

Elhinnéd-e, rózsám,

Hogy a nap sugára

Boldog mosolygással

Mint anya fiára.

Mikor a tél elment

Havával, jegével,

A didergő virágra nem

Lehel melegével?

Úgy-e, nem hinnéd el?

Elhinnéd-e, rózsám,

Hogy a kis madárka

Elhagyja az erdőt,

S nem száll ágról-ágra?

Mint egy élő hangszer

Csattogó zenével

Nem veri föl a holt csendet

Vidám énekével?

Úgy-e, nem hinnéd el?

Én se hittem volna,

Hogy többé nem látom

A szerelem párját

Hajnalszín orcádon.

Hogy nem ragyog szemed

Lángoló sugárral,

Hogy nem zeng ajakad

Versenyt a madárral,

Hajnal, fény, dal nélkül

Hogy éltem így folyna,

Soh’se hittem volna.

Forrás: Néptanítók Lapja 42. évf. 8. sz. 1909. febr. 25.

D. (Ismeretlen szerző): Májusban

Május van: tavasza

Dalnak, szerelemnek;

Házunk felett röpke

Fecskék csicseregnek.

Eresz alatt épül

Kis sárpalotájuk,

Nincs boldogabb náluk!

Aranyhímes lepke

Napsugárban fürdik,

Az öreg akáczfa

Felső virág-fürtit

Csókokkal boritja

S ha kiszítta mézét:

Másik után néz szét.

Mért nincs hát tavasza

Az én bús szivemnek!

Mért van, hogy felettem

Felhők jönnek, mennek,

Gyászos, sötét felhők;

Hogy csillag sem látszik,

S szemem könnyben ázik?

Mért nem vagyok én is

Olyan, mint a lepke:

Virágról virágra

Hogy szálljak – nevetve?

Mért hogy a sziv nem tud

Csak egyszer szeretni,

Sohasem feledni?

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. VII. évf. 1907.

Madai Gyula (1881-1937): Szerelem

I.

Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát

Látok egyedül, árván andalogva,

Addig nem érzem szivem árvaságát,

Addig nem öntöm lelkem néma vágyát

Reménytelen, bús, panaszos dalokba.

Mert jól tudom, hogy van egy istenasszony:

A szerelem, ki rózsaszín ruhában

Elém jő egyszer s hív, mint fürj a párját:

„Fonjátok össze karotok ti árvák

S egymást ölelve szálljatok utánam.”

II.

Ha nem tudnám is, hogy a sziv szerelmét

Nótákba verik ki,

Hogy a sohaj s a vágyak suttogását

Lanton pengetik ki.

Merengésimben jól tudom, hogy én is

A szivemhez kapnék

S egyszer csak, mint a csalogány a lombon,

Nótára fakadnék.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. V. évf. 1905.