Sárosi Gyula (1816-1861): Varró leányhoz

 

Szerelemnek van rózsája
S a rózsát tövis strázsálja.
A te tűd illy tövis talán,
Gyönyörü kis varróleány,
Mellyel szívem táján nekem
Betűket varrtál ingemen? -

Annyi, való, hogy e betük
Szivemet égetik gyakran
S betüidben nem tudhatom
Minő isten csodája van?
Nem tudom, de gyanakszom rád
Hogy a tűt is bennök hagyád.

De semmi baj: honvéd vagyok,
Kinek a szúrást tűrni kell.
Megyek csatába, - harczolok
Honért s szived szerelmivel.
De míg a hős bucsút veszen,
neked még egy dolgod leszen.

Varrj nekem egy  f e h é r  zászlót
Hűségednek hókezével.
Rá ezer reményvirágot
Örök tavasz  z ö l d  szinével;
Ha véremet kionthatom
P i r o s r ó l  én gondoskodom.

Aztán varrj egy szemfödelet
Ékest, mint a hős alvása,
Hímezzen arra gyöngyöket
Szemeid könyhullatása.
S rövid emlékezetemre
Tüzz egy csókot keresztemre.

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 16. szám. Budapest, Oct. 19. 1848.