Gyulai Pál (1826-1909): Hazám

 

Sokszor valál már életedben
Veszendő, drága szép hazám!
Tatár nyuzott és német gyilkolt,
S haldoklál fényes rabigán.
Mi lesz majd sorsod a jövőben!…
Sötét titok még, nem tudom,
De oh! Ha most reád tekintek,
Könyüket érzek arczomon.

Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos büszke szóval
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettnek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S mindig sötétb, sötétb az ég.

Hah mennyi guny… milly keserü guny!
Öröm zeng más helytt mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S e szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap
Halottak gyászos mezején.

Inkább halál, mint gyáva élet!…
Igen… vesszünk, ha veszni kell;
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy szép emlékezet:
Egy büszke nép élt meggyalázva,
S olly dicsőn halt,m int született.

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 10. szám. Budapest, sept. 3. 1848.