Petőfi Sándor (1823-1849): Ki gondolná, ki mondaná…

 

Ki gondolná, ki mondaná,
Hogy e hely csatatér?
Hogy néhány rövid hét előtt
Itt folyt el annyi vér?

Itt harczolánk, itt vett körül
Az ellenség hada,
Elől halál, hátul halál.
Ez rémes nap vala!

Akkor, miként a férfigond,
Mogorva volt az ég,
Most, mint a kis gyermek szeme,
Szelíd és tiszta kék.

Akkor, mint aggastyán feje,
Hófehér volt a föld,
Mostan, miként az ifjunak
Reménye, olyan zöld.

A légben akkor itt zugó
Golyók röpültek el,
A légben most fejem fölött 
Pacsirta énekel.

Láttunk itt akkor a síkon
Véres halottakat,
S hol a holtak feküdtenek,
Most ott virág fakad.

Ki gondolá, ki mondaná,
Hogy e hely csatatér?
Hogy néhány rövid hét előtt
Itt folyt el annyi vér?
(Szászsebes, 1849.)

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.