Lévai József (1825-1918): Szalmafödeles ház

 

Szalmafödeles ház! Ismerősim háza!
Fogadd a távolból szíves köszöntésem.
Oh beh megváltozott a világ folyása,
Mióta pitvarod küszöbén kiléptem!…

Visszatérek hozzád, mint az üldözött vad,
Melyet a vadászok fészkéből kivertek…
Megosztod-e vélem örömed, nyugalmad,
Ha menedékül még egyszer fölkereslek!?

Ott repdes körülted vágyam s gondolatom,
Valamint a fecske, mely tavasszal megtér,
De szárnyán a tavaszt még el nem hozhatom.
Rajta is látszik a szomorú, hideg tél…

Rossz kéményed mellett bús eszterág fészkel,
Mikép tollászkodik… szinte most is látom,
Mikép fordul szembe záporral, szélvésszel!
És hogy várja társát,gunnyasztva féllábon!…

Vagy az eszterág is elhagyott azóta
S melegebb vidékre ment hazát keresni,
Meghidegült fészkét a vihar elszórta
S puszta helyén kívül nem marad meg semmi!

Hát a háznép maga?… át a jó barátok,
Kiket a szeretet gyakran egybegyüjte!
Élnek-é mindnyájan?… vagy talán reájok
Az isten napja már soha sem derülne!?…

Élnek ők mindnyájan, tudom én hogy élnek,
S össze-összejőnek hosszu téli estvén,
Szerelmes lányok közt mulatnak, mesélnek
Ifju szép legények, az orsókat lesvén.

Néha egynek másnak köny ragyog szemében,
Ki tudja mért könyez, ki tudja mi bántja!…
Most is olyan csendes e hajlék, mint régen…
De az ember szíve?… azt az isten látja!

Szalmafödeles ház! Ismerősim háza!
Fogadd a távolból szíves köszöntésem.
Oh beh megváltozott a világ folyása,
Mióta pitvarod küszöbén kiléptem!

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.